Friss topikok

  • Eva950: Ez a drága ember vajon meddig élt? Lényeg az, hogy gyors volt. Szegény beteg nem szenvedett sokat. (2011.03.12. 17:36) A leggyorsabb késforgató a sebészek között
  • kaqxar: @blogíró: nagyon várom a folytatást. addig a régiekkel szórakoztatom magam. meg talán a tedes vid... (2011.03.08. 10:29) Hogyan működik a zene?
  • Eva950: Kipróbáltam, furcsa. Kábítószer közeli élmény: Régebben történt. Kórházban voltam, megműtöttek. Mi... (2011.02.11. 22:59) LSD szimulátor
  • blogíró: @UnA: a tolerancia ebben a tekintetben olyan, mint liberalizmus. Elsőre jó ötletnek tűnik, de időv... (2011.02.11. 21:49) Az élet paradoxonai
  • blogíró: Igen, így is lehet értelmezni, mindenesetre elég bizarr rajzfilm. :) Aki nem tudja, milyen gonosz... (2011.02.09. 17:43) Csak az egyik orrlyukad működik

Utcazenész 4 millió dolláros hegedűvel

2009.03.24. 17:55 blogíró

Joshua Bell egy Grammy-díjas amerikai hegedűművész, aki telt házak előtt szokott játszani a 300 éves 4 millió dolláros Stradivarius hegedűjén. Két éve részt vett egy kísérletben, amelynek során egyszerű utcazenészként baseball sapkában hegedült az egyik washingtoni metrómegállóban.

A több mint ezer arra járó közül mindössze heten álltak meg hallgatni őt, és csak egy ember ismerte fel. Íme a videó a kísérletről:



Én valószínűleg megálltam volna, de fél percnél nem hiszem, hogy tovább álldogáltam volna ott. Az ember mindig siet valahová, még ha maga Paganini zenél is az aluljáróban. :) A hét ember az ezerből mindenesetre elég vékony eredmény. Nálunk több lenne?

 

29 komment

Címkék: zene kísérlet hegedű

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spig 2009.03.24. 19:48:48

Itt az állandó rohanás eredménye...:/
Azt gondolom,hogy vájtfülűeknek elég egyértelmű,hogy művész játszik,és nem egy botcsinálta zenész.
Csak nem a múlt heti Joshua Bell hangverseny adta az apropót ehhez a bejegyzéshez? ;)

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 20:04:17

@spig: Neked könnyű. Én nem vagyok vájtfülű, csak egy egyszerű informatikus. :)

Nem tudtam a hangversenyről. Az az igazság, hogy nem vagyok oda a hegedű nyiszorgó hangjáért, úgyhogy nem igazán követem az ezzel kapcsolatos eseményeket. :)

Te el is mentél rá?

spig 2009.03.24. 20:27:25

Nyiszorgóóó??? :O :D
Nem is újságoltad még,hogy tetszett a Fesztiválzenekar születésnapi koncertje :P

Természetesen ott voltam,Bell és Beethoven együtt...kb,mint egy tétel frappáns bizonyítása egy matematikus számára :))

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 20:40:15

@spig: a nyiszorgót természetesen nem a zene minőségére, hanem a keltett hangeffektusra értettem. :)

A Fesztiválzenekar koncertjére való utalást vegyem csipős nyelvű kóstolgatásnak? ;)

spig 2009.03.24. 20:59:09

Hogy megyünk így Beethoven hegedűversenyre a hintás diskurzus előtt? :'( :DD :P

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 21:03:51

@spig: hegedűverseny is lesz előtte? Zsúfolt lesz az a hintás nap. :D

spig 2009.03.24. 21:05:47

Valamivel csak be kell melegíteni :P :D

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 21:10:37

@spig: a hintázás lesz a főszám? :D

Az hittem az inkább afféle levezetés lesz. :)

baracklekvar 2009.03.24. 21:16:00

az egyetem előtt szokott állni (ülni) egy bácsi, aki haromnikázik. már messziről hallani. olyankor úgy szeretek bemenni...persze amikor jobb idő van, már zöldek a fák, és harmonika szó, iszonyat hanulata van. nem adtam még neki pénzt és meg sem álltam, de attól még jó hallgatni:) ha idén is kisüt a nap, és kint füg ülni, ígérem adok neki pénzt. a kéregetőknek sosem, de ő tesz érte.

spig 2009.03.24. 21:26:10

Neked levezetés,nekem főszám.A diskurzus miatt :DD
De lehet,kuka leszek,akkor nekem is levezetés lesz:D

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 21:37:51

@niobee: Meg sem álltál, nem is szóltál hozzá, pénzt sem adtál neki. Szegény bácsi erőlködhet. :D

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 21:38:52

@spig: Így online elég nagyszájú vagy. Offline nem menne? :D

spig 2009.03.24. 21:48:28

Attól függ,mi lesz a téma.:D
Mellesleg bagoly mondja verébnek :D

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 21:56:49

@spig: Lehetnek orvosi vagy zenei témák is, de akkor én leszek kuka. :)

Olyan témát kell választani, amihez egyikünk sem ért, és akkor csendben nézhetjük a naplementét. :D

spig 2009.03.24. 22:11:46

Megegyeztünk.:) Naplementéhez úgyis jobban megy a tücsökcirip és a békakurutty,mint a tudományos diskurzus:D

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.24. 22:19:34

@spig: Talán mi is ciripelhetnénk és kuruttyolhatnánk. :D

Most mentem. Majd álmomban gyakorlom a fentieket. :)

spig 2009.03.24. 22:34:29

@blogíró: Csak nehogy nyiszorgó tücskökkel álmodj :D

kg-- 2009.03.25. 08:09:25

Hát én nem lepődöm meg :) De nézzük a lehetséges magyarázatokat.

Önhittség. Azért, mert valaki nagyot alkotott a saját területén, még nem törvényszerű, hogy mindenki más - a szűk szakmán, és a kicsit esetleg tágabb rajongó táboron kívül - ismeri az alkotását, vagy akár őt. És igen nagy arc kell ahhoz, hogy valaki azt gondolja, mindenki szereti az ő alkotását, és akár személyesen őt is. Ha ezer emberből ezer ismeri J.B. munkásságát, akkor is előfordulhatna (elméletileg), hogy 993-nak nem tetszik a zenéje, vagy J.B. személyisége, és inkább tovább megy.

Rétegigény. A művészet a szórakoztatóipar része. Bár minden embernek igénye van szórakozásra, ezt nem mindenki J.B. hegedűjátékával képzeli el. Lehet, hogy ha az AC/DC gitárosa állt volna ki pengetni, néhány emberrel több áll meg, de még ez sem biztos. A popularitás mindenesetre számíthat.

Alkalom. A "hatékony ember" szükségletei szerint időzíti a tevékenységeit. Ha pl. úszás után levegőért kapkodok, ne tolják a számba a kedvenc ételemet se. Ha pedig a napi teendőimen gondolkodom, esetleg nem akarom hallgatni a kedvenc zenémet se. Természetesen vannak olyan emberek, akik bármelyik pillanatban nyitottak a kis csodákra, az apró örömökre, a többségnek azonban ez már borítja a napirendjét :)

Hitelesség. Számomra pl. egy mű értéke nem attól függ elsősorban, hogy eredeti, vagy reprodukció formájában élvezem, de ezzel nem mindenki van így. Ha pl. a Mona Lisa-t kitennék az Örs vezér téri aluljáró falára egy napra, senki nem gondolná, hogy az az eredeti. Ennél fogva nem is érdemes megnézni, mert pl. a számítógép előtt nyugodtabban, alaposabban tudok másolatot nézegetni. Ahhoz, hogy egy előadóművész játékát személyesen akarjam hallgatni, vagy egy olyan (vélt vagy valós) bennsőséges viszony kell köztünk, ami miatt az előadott műremek egy plusz érzelmi töltést közvetít (pl. anyák napi verset hallgatni lehet rádióból is, de saját gyerektől jobban esik), vagy sznobnak kell lennem (mert akkor csak az eredeti az igazi). A hitelességet viszont csorbítja a hiteltelen környezet. Biztosan felismernéd középiskolai tanárodat biciklisfutárként?

A szégyen. Az utcai zenész: koldus. Ha lehet, nem vesszük észre. Ha ismerjük/felismerjük, akkor pláne nem vesszük észre, mert kellemetlen arra gondolni, hogy még ő is így lecsúszhatott.

És végül a kísérlet maga elég befejezetlen, nem? Olyan, mintha Newton odáig jutott volna, hogy "Nézzétek az alma leesik a fáról! Na? Na, mire gondoltok? Vajon Budapesten is leesne a fáról?" Ezt inkább PR fogásnak érzem.

spig 2009.03.25. 11:09:41

Miért önhitt az,aki egy kísérlet részeként bevállal egy aluljáró-beli muzsikálást?

Természetes,hogy a komolyzene rétegigény,mint ahogy a hard-rock is ..A komolyzenén belül is -egyéni ízlés szerint- vannak mindenkinek szeretem és nemszeretem kategóriái,nehezen tudom elképzelni,hogy valaki nagy általánosságban legyen komolyzene-rajongó.
A "hatékony ember szükségletei szerint időzíti tevékenységeit" kitétellel nem értek egyet.Az okosan hatékony ember tudja,hogy nem attól lesz hatékonyabb,ha tizenhat órában maximális fordulatszámon pörög....nem is lenne rá képes.Manapság már egyre több munkáltató is rájön,hogy ha a dolgozót csak ostorozza,kifacsarja,kevésbé lesz hatékony a munkája,biztosítani kell(ene) számára feltöltődési,lazítási lehetőséget,akár munkaidő alatt is.Éppen ezért nem érzem a hatékonyság szempontjából károsnak (sőt),ha valaki megáll a rohanás közben egy-két vagy akár tíz percre is,hogy rácsodálkozzon valamire,legyen az akár egy utcai muzsikus,vagy szép formájú felhők.Szerencsére én még nem tartozom abba a kategóriába,akinek borítja a napirendjét,ha megáll pár percre lüktető és szívet melengető dél-amerikai muzsikát hallgatni az utcán...

Hitelesség: ez egy kísérlet volt,ne akarjunk már hipermély következtetéseket levonni... :) Egyébként egy igazi művész az aluljáróban is az marad.Akkor is,ha nem a Carnegie Hall-ban lép fel.Akkor is,ha csak magának játszik...Ugyanis nem a "ruha" teszi az embert (művészt). :))

Szégyen?Tiltakozom!Ha neki nem szégyen kiállni,nekem se legyen szégyen észrevenni.Nem is az.Merjünk a szemébe nézni,és nem elfordulni egy koldustól,egy hajléktalantól.Vegyük emberszámba,és merjük elfogadni azt,amit ő tud adni.
Sokszor többet lehet tanulni,kapni tőlük,mint azoktól,akikkel bátran lehet mutatkozni...Ha már a felismerésről is szó van:Joshua Bell-ről egyenesen komikus lenne azt feltételezni,hogy "így" lecsúszott :D...

kg-- 2009.03.25. 13:37:21

Bocs spig, nekem egy comment kevés, hogy érthetően fejezzem ki magam :)

Természetesen nem az az önhitt, aki bevállal ilyet. Az, aki azt feltételezi, hogy mindenki fel fogja ismerni, már annál inkább. Teljesen általánosan írtam, nem kifejezetten J. Bellre, hisz nem is ismerem. Még a véleménye sem derült ki erről a kísérletről. Ez a mondatrész mutatja a (számomra) hibás prekoncepciót: "több mint ezer arra járó közül mindössze heten álltak meg hallgatni őt, és csak egy ember ismerte fel", de ez valószínűleg nem az ő véleménye.

A hatékonysággal kapcsolatban nem a vágyaimat írtam le, hanem amit magam körül látok. A különbségnek a városi és vidéki élet között, a jobban kereső és a rosszabbul kereső emberek között valami halvány kapcsolata van a hatékonyság fogalmával. Szerintem ez ide most hosszú téma lenne, de a lényeg röviden, hogy a racionális lények optimalizálják az erőforrásaikat, és ennek az optimalizációnak a mérésére használjuk a hatékonyságot.
A konkrét esetben kb. négyféle ember áll meg spontán egy utcai zenész előtt. Az első, aki annyira sikeres egyébként, hogy már megengedheti magának a váratlan lehetőségek azonnali kihasználását. A második, akinek ad annyi pluszt az életébe az előadás, hogy ne sajnálja rá az idejét. A harmadik, aki annyira sikertelen (Ááá, ebbe is bele lehet kötni. Ez most nem negatívum, lehet tanuló, nyugdíjas, a lényeg, hogy erőforrásait az adott időszakban valami miatt nem tudja 100%-ban egyéni sikerére fordítani - bármit is értsünk ez alatt ), hogy veszíteni már alig tud, így minden "ingyen" öröm csak emelheti az életszínvonalát. A negyedik,
aki nem mérlegel, csak elragadják az érzelmei - és nyilván ő se fogja megbánni :)

A hitelességi probléma alatt nem azt értem, hogy a művész a művészetében nem hiteles, hanem hogy az előadás helyszíne nem hitelesíti a művészt. A Mona Lisa példát értetted? Hiába eredeti, csodálatos egy alkotás, ha olyan környezetbe kerül, ahol nem szokott lenni, akkor senki nem hiszi el, hogy az, ami. És bár nem a ruha teszi a művészt, azért hegedülnek jól egy páran még a kis Washington D.C.-ben is. És nagyon vájtfülűnek kell lenni ahhoz, hogy azokat a nüansznyi különbségeket, amik a zsenit a jó fölé emelik, kiszúrja az ember egy olyan környezetben, ami egyébként ennek nagyon nem kedvez. Pl. egy aluljáró akusztikája, hőmérséklet és páratartalom viszonyai nem olyan jók, mint egy koncertteremé, vagy egy stúdióé. Hidd el nekem, ha víz alól, 2 km mélységből játszik neked Beethovent J.B., már nem lesz sokkal nagyobb az élmény, mintha én hegedülnék. ;) Szerintem e miatt számít a környezet.

A szégyen ellen meg tiltakozhatsz, nem rólad írtam :), hanem általában a többségről. Eleve az utcai koldusok léte az emberek szégyenérzetére alapul. Nem tagadom, hogy ők is emberek, és hogy sokat adhatnak. Szép küldetésnek tartom felismerni, és nekik is megmutatni ezt. Csodálom azokat, akik idegen emberekben keresik az értékeket. Ha te is ilyen vagy, minden tiszteletem.
Hogy az utcai zenész koldus-e, itt egy kicsit csúsztattam. Nyilván nem mindig, de ahhoz elég sokszor, hogy egy átlagember arra gondoljon.

Itt egy kísérletről volt szó, ahol az emberek reakcióit vizsgálták, statisztikai eredményt mutatva fel a végén. Ezt tartottam egy kicsit igazságtalannak, mert olyan volt, mintha "disznók közé a gyöngyöt" vélemény született volna a végén, pedig szerintem értelmes érveket is tudtam sorolni a mellett, hogy kb. természetes az eredmény.

De tovább megyek :)
Tegyük fel, J.B. koncertet ad 300 fő műértő rajongó előtt. Az előadás végeztével gyorsan topis ruhába öltözik, és a közeli aluljáróba áll, és elölről kezdi az előadást. Az aluljárót előtte lezárják a közforgalom elől, csak a koncertterem közönsége tud arra menni, és ők meg csak arra tudnak.
Vajon mind a 300 zenerajongó meg fog állni hallgatni a művészt?

Szóval a kísérletet végülis jónak tartom a miatt, mert elgondolkodtat sokmindenről.

kg-- 2009.03.25. 13:53:55

Volt még egy apróság, ami inkább személyes jellegű, azért írom külön.
A hatékonyságnál szerintem félreértettél.
Az "Az okosan hatékony ember tudja,hogy nem attól lesz hatékonyabb,ha tizenhat órában maximális fordulatszámon pörög" mondatod nem ellentétes ezzel: "hatékony ember szükségletei szerint időzíti tevékenységeit". A lényeg hogy ha a lazítást igény szerint tudja adagolni az ember, az jó, de ez nem egyenértékű a tervezetlenséggel. Az azért nyilvánvaló, hogy aki bármikor bármire ráér, az nem lehet hatékony.

És itt jön be egy másik faktor. Amikor már nem csak magadért vagy felelős, és/vagy konkrét, tervezett örömforrás áll rendelkezésedre (ide képzelj családot, focimeccset, amit akarsz), akkor nem feltétlenül fér bele a spontán örömködés.

Ha pl. rohanok haza, hogy a kislányomat vigyem tornázni, akkor nemhogy 10 perc nem fér bele, de ismerve magamat a fél percet sem kockáztatom, hátha ottragadok :) Mert lehet fontosabb dolog is annál, hogy pár percig zenét hallgassak.

Ha viszont nyaralunk, és épp amúgy is lazítunk, akár egy órát is üldögélünk kevésbé neves de mondjuk valamiért szimpatikus zenész előtt.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.25. 16:23:03

@kg--: "Ez a mondatrész mutatja a (számomra) hibás prekoncepciót: "több mint ezer arra járó közül mindössze heten álltak meg hallgatni őt, és csak egy ember ismerte fel", de ez valószínűleg nem az ő véleménye."

Ez nem vélemény, hanem tény, a kísérlet eredményének ismertetése Bell wikipédiás lapja alapján.

Ha érdekel a háttér, és tudsz angolul, akkor elolvashatod a Washington Post cikket is, ami a kísérletből született, és amiben Bell is megszólal:

www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2007/04/04/AR2007040401721.html

kg-- 2009.03.25. 18:56:58

Nem írtad, hogy ilyen hosszú a cikk :) Az emberek megkérdezése részt már nem bírtam végigolvasni, csak bele-bele néztem.
Egyenlőre megerősített abban a véleményemben, hogy a kísérlet nem korrekt. Nem azt mérték, amit akartak, és ez hibás következtetésekre is vezethet.
Azt, hogy a zsenit felismeri-e az ember, úgy lehetett volna mérni talán, ahogy írtam feljebb, a koncert közönsége elé tolni inkognitóban a mestert.
A "prekoncepció" szót azért használtam, mert "mindössze" heten álltak meg, és "csak" 1 ismerte fel. Lehetett volna "több, mint egy tucat ember megállt, és még olyan is volt, aki felismerte" a megfogalmazás, ami szintén egy prekoncepciót bújtatna.

Egy nem befogadó környezetben a kiemelkedő képességek nem érvényesülnek.
Ha nem így lenne, nem kellene koncerteket szervezni, elég lenne spontán kiállni az utcára bármikor.

A másik dolog, hogy az érték felismeréséhez vagy idő, vagy segítség kell. Segítség az, ha pl. más szerint értékes :) Ideje meg tényleg nincs mindenre az embernek.
Az a 7 ember pl., akit végül elbűvölt Bell, valószínűleg észre se vette, micsoda mérnöki teljesítmény van a metró aluljáró megalkotása mögött :)

De nem igazán akarok szembeszállni a mainstreem-mel, meg szerintem kevés is vagyok ahhoz, hogy ilyen filozófiai kérdést eldöntsek. Tényleg csak arra akartam rámutatni, hogy amit mérni akartak, azt ezzel a kísérlettel nagyon nem lehetett mérni. E miatt minden előzetes elvárás irreális volt, és sajnálom a művészt, hogy csalódnia kellett a miatt, mert ezt nem gondolták el előre.

Hozzáteszem, azért arra is jó volt az egész, hogy ő is ráébredjen, hogy nem csak rajongók veszik körül.

spig 2009.03.25. 19:01:21

@kg--: Semmi gond,azt hiszem, tényleg volt,amit nem úgy értelmeztem,ahogy te.

"A hitelességi probléma alatt nem azt értem, hogy a művész a művészetében nem hiteles, hanem hogy az előadás helyszíne nem hitelesíti a művészt"

Gondoltam,hogy ezt nem hagyod annyiban,sőt azt is tudom,hogy ebben igazad is van,ki is akartam rá még akkor térni,de nem volt több időm.
Jogos a felvetés: mitől művész a művész? Attól,mert sokkal jobban képzett,tehetséges,netán zseni, kisgyerek kora óta több órát gyakorolt naponta,szorgalmas, elhivatott? Nos,ha ezt a művészt száműznénk egy lakatlan szigetre,akkor is az maradna? Véleményem szerint igen,hiszen csak a környezete változna,az ő tehetsége és gyakorlati tudása nem.Viszont kénytelen vagyok elfogadni azt az álláspontot is,hogy tulajdonképpen pont a közönség az,aki valakit kiemel,aki valakiből sztárt csinál....

Mona Lisa vagy Michelangelo Haldokló rabszolgája viszont egy aluljáróban is remekmű lenne... :) (értem,miről beszélsz...de akkor is :P )

Hatékonyság szempontjából én a negyedik csoportba tartozom :)
Tudtam,hogy a szégyennel kapcsolatos megjegyzésed nem nekem szólt,de nem is a magam,hanem az elesettek nevében tiltakoztam,bocsanat,így visszaolvasva kissé vehemensre sikerült :D Talán ebből látszik,hogy van,amikor elragadnak az érzelmeim :# :D

A hatékonyságra: a család nem a szoros értelemben vett munka,én kifejezetten a "favágás" sal kapcsolatban írtam véleményt.Most már sokkal tisztább a kép számomra,hogy sikerült röviden ( !! :D ) összefoglalnod a lényeget,bizonyos kérdésekben valóban nem állnak messze az álláspontjaink :)

kg-- 2009.03.26. 07:33:46

Ez a nehéz ebben a (blog/comment) műfajban: röviden, érthetően megfogalmazni a gondolatokat. Nekem nem is megy :) Oldalakat írunk tele, mire kiderül, hogy ugyanazt látjuk, csak esetleg kicsit más oldalról.
Mondjuk, erről blogíró is jócskán tehet, a témaválasztásai miatt :)

spig 2009.03.26. 13:28:37

Nem csak ebben a műfajban nehéz...tízperces előadásra felkészülni sokkal nehezebb,mint egy másfél órásra.:D

sebcsaba 2009.03.27. 09:28:03

Szerintem a kísérletet itt Budapesten is megcsinálták. A Ferenc körúti metrómegállóban szokott állni egy hegedűs, talpig úriembernek néz ki, és olyan profin játszik hogy mindig arra gondolok hogy a Filharmonikusoktól jött. Az egyetem előtti harmonikás, meg a nyugati téri üvegzenész "csak" profi utcazenész.

Az Időmilliomos Apuka · http://apuka.qqriq.com 2009.03.29. 05:28:16

Agyvihar,

Érdekelne, hogy hol olvastál erről? Én angolul kaptam meg lánclevél formájában, lefordítottam, majd a fordításommal tele lett a magyar web, rengetegen lemásolták.

apuka.qqriq.com/2009/01/hegeds-metrban.html

Szerintem hozzád nem jutott el az a cikk amit én olvastam, szerintem jól megírta az ismeretlen szerző.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.03.29. 07:46:11

@Az Időmilliomos Apuka: én magát a fent belinkelt videót láttam valami külföldi hírgyűjtő oldalon, és aztán rákerestem a wikipédián a történetre.

A te bejegyzésedet nem láttam. Hozzám ezek szerint a net szövevényes útjai közül egy másikon jutott el a sztori. :)
süti beállítások módosítása