Nemrég hallottam egy sztorit Sir Ken Robinson egyik előadásában a gyermeki kreativitásról:

Egy hatéves kislányhoz rajzórán odament a tanár, és megkérdezte, mit akar rajzolni. „Istent fogom lerajzolni” – válaszolta a gyerek. „De hát senki sem tudja, hogy Isten hogyan néz ki” – mondta a tanár. Mire a gyerek: „Hamarosan megtudják.”

A történet jól példázza a felnőttek behatárolt gondolkodását, és a gyerekek szellemi szabadságát. Maga az előadás egyébként arról szólt (humorral bőségesen megtűzdelve, ajánlott anyag angolosoknak), hogyan öli ki a mai oktatási rendszer a gyerekekből ezt a korlátlan gondolkodást, és hogyan nevel belőlük korlátok között gondolkodó felnőtteket.

A gyerekeket még nem zavarja, ha nem tudnak valamit, vagy ha mások azt mondják valamire, hogy nem lehetséges. Próbálkoznak, és nem félnek attól sem, hogy esetleg hibáznak.

Mi ebből a tanulság? Ha te is szeretnél kreatívabb lenni, akkor próbálj minél inkább olyan lenni, mint a kislány, aki akár Istent is lerajzolja, még ha a bamba felnőttek értetlenkednek is. :)