Nemrégiben egy Google előadásra bukkantam, ami arról szólt, hogy az agykutatás kísérleti eredményei alapján megfigyelik, hogyan működik az agyunk különböző helyzetekben, és a leszűrt tanulságok alapján igyekeznek olyan stratégiákat ajánlani, amelyekkel optimális szinten tarthatjuk a mentális képességeinket.
A különböző problémák megoldása kapcsán, például, előkerült az a gondolat, hogy általában túl sokat képzelünk a racionalitásról, pedig valójában a tudatalatti részek oldják meg a legtöbb nehéz feladatot. Ezért ha elakadunk egy problémával, és ötletre van szükségünk, akkor jobb, ha a háttérbe szorítjuk a tudatos énünket. Minél inkább járatjuk az agyunkat a problémán, annál kevésbé fogjuk tudni megoldani, ezért a legrosszabb, amit tehetünk, hogy görcsösen a feladatra koncentrálunk. Ehhez hasonló gondolat itt is előkerült már, amikor a kisujjunk mozdítása nélkül jutottunk újszerű gondolatokra, és nyilván a hatásmechanizmus is ugyanaz. Az előadó szerint ilyenkor arra kell fókuszálni, hogy fókuszálatlanok legyünk, ami elsőre oximoronnak tűnik, de némi gyakorlással megvalósítható. Ahogy a keleti filozófiák mondják, a majomelmét kell megszelídíteni, amely úgy ugrál gondolatról gondolatra, ahogy a majom ugrik az egyik faágról a másikra. Arra kell tréningezni az agyunkat, hogy képesek legyünk ne koncentrálni a problémára, és akkor jönnek majd a tudatalattiból az ötletek.
Az előadás egy másik pontján az érzéseink megfelelő kontrollálásáról esett szó, ami szintén kihat a szellemi teljesítményre. Ha például reggel dugóba kerülünk, és nem kezeljük megfelelően a jelentkező érzelmi reakciókat, akkor a stressz hatásai az egész napunkra rányomják a bélyegüket. Lehet próbálkozni az érzés kifejezésével, de a műszerfal csapkodása az autóban vagy pláne a kiabálás a munkahelyen nem túl szerencsés választás. Lehet elnyomni is, de az igen rossz hatással lesz a mentális képességeinkre a nap folyamán. Ehelyett érdemes inkább alkalmazni a pszichológiából (vagy az NLP-ből) ismert átkeretezés technikát, vagyis a dugónál, például, mondhatjuk magunknak, hogy milyen jó, hogy van egy kis időm, felhívok valakit, akit már úgyis akartam, csak eddig nem jutottam hozzá. Ez a megközelítés a pozitív gondolkodásra hajaz, de nekem inkább az jött le, hogy nem az a lényeg, hogy erőltetetten pozitív színben próbáljunk látni egy szituációt, hanem hogy más oldalról tudjuk látni ahhoz képest, mint ami amúgy a szokásos reakciónk lenne rá. Ha meg tudjuk tenni ezt az átkeretezést, akkor el tudjuk kerülni, hogy a negatív érzelmi hatások leszívják a mentális energiáinkat.
Ehhez persze önismeret kell, hogy az ember felismerje a belül zajló folyamatokat, és ne váltson automatikusan a bejáratott régi utakra. A majomelme fent említett megszelídítése ebben is hasznunkra lesz. :) Az előadó a Dalai lámát is megemlítette példaként, hogy ő azért mosolyog állandóan, mert folyton átkeretez. Minden szituációnak megtanulta a másik oldalát nézni, ezért nem veszíti el soha a derűjét.
Még több mindenről is volt szó, akit részletesen érdekel a téma, az nézze meg a videót. Az egésznek az volt a fő üzenete, hogy ha többet tanulmányozzuk, hogyan működik az agyunk, és ennélfogva többet megtudunk a benne zajló folyamatokról, akkor ezt lehet hasznosítani az életben is, mert nem csak ötletszerűen próbálunk jó eredményeket kihozni magunkból, hanem tudjuk, hogy mi miért történik a fejünkben, és így tudatosabban állhatunk neki a dolgok megváltoztatásának.
Aki viszont inkább a táplálkozás oldaláról fogna neki a szellemi kondíciója javításához, az megnézheti ezt a videót. Ezt nem néztem meg, csak beletekertem, és éppen egy olyan résznél pillantottam bele, ahol a hallgatóságból valaki azt kérdezi az előadótól, hogy miért éppen az ő tanácsainak kellene hinni a többi szakértővel szemben, amire az előadó tömören azt felelte: neki se higgyenek. :)
