Az egyik nap éppen Abu Abdullah Muhammad Ibn Abdullah Al Lawati Al Tanji Ibn Battuta-ról olvastam, aki érdekes figura volt, mert az életéből közel 30 évet töltött el utazással a világ különböző tájain. Bejárta Afrika északi és nyugati részét, az Arab-félszigetet, Kelet-Európát, a Bizánci birodalmat, Közép-Ázsiát, Indiát, Pakisztánt, Kínát, a Fülöp-szigeteket és még számtalan további helyet Ázsiában. Ez még mai szemmel is szép teljesítmény, de az akkori utazási viszonyokat figyelembe véve különösen az, ugyanis 1304 és 1368 között utazgatott a világban.

Az utazásairól utólag írásos feljegyzést is készített, amelyben az egyik helyen meglepő kellemetlenségről számol be. A Mali birodalomban nyolc hónapot töltött el a szultán vendégeként, és ezalatt hívő muszlimként meglehetősen meg volt botránkozva azon, hogy a női rabszolgák, a szolgák, de még a szultán lányai is anyaszült meztelenül mászkáltak a palotában. Az efféle szabadosságok manapság nem annyira meglepőek, de egy középkori útleírásban szokatlan ilyet olvasni, mert általában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy régen erkölcsösebbek, szemérmesebbek voltak az emberek, de ahogy a példa is mutatja, ez nem egészen így volt. :P

Persze lehet mondani, hogy ez nem Európában történt, és az elmúlt századokban itt nem volt helye az ilyenfajta erkölcstelenségnek. Ennek kapcsán eszembe jutott egy régebben olvasott cikk, ami egy kevésbé közismert, a 17. századi Angliában és Hollandiában meghonosodott divatról szólt. Abban az időben elterjedtek ugyanis az elöl mélyen kivágott ruhák, és a kivágás olyan mértékű volt, hogy a viselőjének a melleit is fedetlenül hagyta. És ez nem csupán az alacsonyabb rendű asszonyok hóbortja volt, éppen ellenkezőleg, az elit honosította meg francia mintából kiindulva. Kezdetben, mielőtt a polgárság körében is elterjedt, ez a viselet a felsőbb osztályok kiváltsága volt. Maga a királynő is ilyen ruhát viselt az udvarban.

Az új módi mögött meghúzódó gondolat a cikk szerint egyrészt az volt, hogy a szabadon hagyott, hibátlan mell akkoriban fontos eszköz volt a nők számára, hogy kimutassák az erényességüket(!), másrészt a férjek is büszkék voltak arra, hogy a feleségük ilyen módon tárja a világ elé női szépségét. Ami tehát régen erkölcsösnek számított, az a mából visszatekintve akár botrányosnak is tekinthető, ezért tévedés azt hinni, hogy a mi korunk sokkal erkölcstelenebb lenne az elmúlt századoknál. Az erkölcs nem romlik, csak átalakul. B)

Amúgy érdekes módon a fent vázolt viseletet a kosztümös filmekben nem domborítják ki kellőképpen, pedig a történelmi hitelesség és a nézők pontos tájékoztatása szempontjából igazán nem mellékes, hogy akkoriban milyen ruhát hordtak az előkelők. :P