Nemrég volt a híradóban, hogy egy süket képviselő megsértődött, mert levakozták, és ez elgondolkoztatott.

A tudósításban mutatták, hogy egy jeltolmácsnak is folyton vele kell lennie az ülésteremben, egyébként nem tudja követni az ülést, illetve nem tudja kifejteni az álláspontját. Ez jó példája a túlzásba vitt egyenlősdinek (tényleg muszáj egy plusz embert csak azért fizetni, hogy ő képviselő lehessen?), de ez most mellékszál, mert az egész egy másik cikket jutatott eszembe, ami azt taglalja, hogy a jövőben igen sanyarú sors várhat a genetikai kutatásokra.

Az utóbbi időben gyakran hallani, hogy egy-egy genetikus kutató arra a következtetésre jut, hogy egy népcsoport jobb vagy rosszabb képességekkel rendelkezik a többinél. Mi van akkor, ha tényleg van valami igazság abban, amit állítanak? Nem kis szociális feszültséget okozna, ha kiderülne, hogy bizonyos állásokra mondjuk érdemesebb X népcsoportból származó jelöltet választani, mert genetikailag alkalmasabb a feladatra. Vagy mit szólnának a hétszer csavarodott szíriuszi felsőbbrendű magyar DNS-ben hívő polgártársaink, ha a tudomány arra jutna, hogy például a szlovákok jobb képességekkel bírnak mint mi? Vagy megfordítva mit szólna Ján Slota tábora, ha az derülne ki, hogy mi vagyunk a jobbak náluk?

Persze, ilyesmit kijelenteni népcsoportoknál botorság lenne, mert ebben az esetben csak átlagokról beszélhetünk, az egyes embereknél igen nagy szórása lehet az értékeknek. Éppen ezért sokkal valószínűbb, hogy egyéni genetikai szűrés során fogják megállapítani az ember képességeit. Szép jövő lesz, ha a szerint választhatsz majd pályát, vagy akár társat, hogy milyen a genetikai állományod minősége. Ezt a politika bizonyosan nem fogja hagyni, és ebből következik, hogy az ez irányú genetikai kutatásokat nem nagyon fogják ösztönözni a jövőben. De a tudomány nem áll meg. Valaki valahol a végére fog járni a dolognak, talán éppen Kínában, ahol különösebben nem akadnak fent holmi erkölcsi megfontolásokon. Hogyan fogjuk kezelni ezt a problémát, hogy nem vagyunk egyforma képességűek, ha ezt ráadásul mérni is tudjuk?

Itt kanyarodnék vissza a hallássérült képviselőhöz, mert a problémát valószínűleg hasonlóan fogjuk kezelni, mint az ő esetében. Ha valakiről megállapítják, hogy genetikailag kevésbé képes mondjuk az absztrakt gondolkodásra, vagy az analitikus problémamegoldásra, az csökkent képességűnek fog számítani, és az esélyegyenlőség jegyében kvótákat fognak kialakítani: bizonyos munkakörükben elsősorban a (genetikailag) legalkalmasabb jelölteket fogják felvenni, de bizonyos százalékban alkalmazni kell majd genetikailag hátrányos helyzetű embereket is.

Furcsa ebbe belegondolni. Lehet, hogy ha eljön majd az a korszak, amikor sokan, akik manapság egészségesnek gondolják magukat, genetikai értelemben "mozgássérültnek" fognak számítani, és állami támogatásra szorulnak majd.

Vajon én vagy a kedves olvasó melyik kategóriába kerülne ebben a világban? Lehet, hogy tényleg nem kellene nagyon szorgalmazni a további genetikai kutatásokat? Jobb ez így, ahogy most van? :)