Friss topikok

  • Eva950: Ez a drága ember vajon meddig élt? Lényeg az, hogy gyors volt. Szegény beteg nem szenvedett sokat. (2011.03.12. 17:36) A leggyorsabb késforgató a sebészek között
  • kaqxar: @blogíró: nagyon várom a folytatást. addig a régiekkel szórakoztatom magam. meg talán a tedes vid... (2011.03.08. 10:29) Hogyan működik a zene?
  • Eva950: Kipróbáltam, furcsa. Kábítószer közeli élmény: Régebben történt. Kórházban voltam, megműtöttek. Mi... (2011.02.11. 22:59) LSD szimulátor
  • blogíró: @UnA: a tolerancia ebben a tekintetben olyan, mint liberalizmus. Elsőre jó ötletnek tűnik, de időv... (2011.02.11. 21:49) Az élet paradoxonai
  • blogíró: Igen, így is lehet értelmezni, mindenesetre elég bizarr rajzfilm. :) Aki nem tudja, milyen gonosz... (2011.02.09. 17:43) Csak az egyik orrlyukad működik

A borban pácolt admirális esete

2008.10.21. 21:26 blogíró

A könnytár blogon éppen Nelson admirálisról olvastam, és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy halála után a testének kalandos sorsa volt, amíg elnyerte végső nyugvóhelyét.

Volt már itt szó olyan esetekről, amikor emberek a haláluk után még aktívan tevékenykedtek egy ideig, amíg a földbe nem kerültek. Nelson ebből a szempontból elég passzívan viselkedett a halála után, de egy bejegyzést az ő sztorija is megérdemel.

A trafalgari csatában az angolok nagy győzelmet arattak az egyesített francia-spanyol flotta felett. Üröm volt azonban az örömben, hogy egy ellenséges mesterlövész meglőtte Nelsont, aki az ütközet végére meg is halt. A csata hősének természetesen ünnepélyes temetés járt, nem temethették csak úgy a tengerbe, ezért fogtak egy hordó brandyt, és szőrtelenítve, ruhátlanul eltették benne az admirálist, mint a befőttet.


Útban hazafelé a hordót többször is újratöltötték, rossznyelvek szerint azért, mert a tengerészek nem akarták elpazarolni a jófajta brandyt, és titokban rájártak az admirális hordójára. Őrséget is állítottak a hordó mellé, amire bizonyára csak a tiszteletadás miatt volt szükség. A folyadékcserék során a keveréken is módosítottak, egyharmad borpárlattal hígítva a brandyt. Talán fogytán volt az eredeti alapanyag.

Angliában kivették a hordóból a hadvezért, és ólomkoporsóba tették, amit újfent brandyvel töltöttek meg, valamint befűszerezték kámforral és mirhával is a változatosság kedvéért. Az ólomkoporsót egy faládába zárták (talán okultak az előzményekből), és az admirális brandyben úszva végül megérkezett Londonba, ahol nagy pompával temették el.

Nem tudom, hogy Nelson nagyivó volt-e életében, de valószínűleg soha nem lehetett úgy berúgva, mint halála után. :)
 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem brandy hulla

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.