Az egyik nap a neten böngészgetve újra elém került Manet híres, szabadban csevegős, étkezős festménye:
A kép annak idején óriási felháborodást keltett, az impresszionisták ugyanis sorozatosan borzolták a tisztes polgárok kedélyét hasonló mázolmányaikkal. Tisztességben megőszült urak a képek láttán úgy érezték, hogy a személyükben érte inzultus őket, és a sétapálcájukkal hadonásztak a kiállításon felháborodásukban, amikor megpillantották a látható ecsetnyomokat, amiket az új irányzat képviselői szándékosan nem tüntettek el a képről, mert nem akarták a korábbi korok fényképszerű ábrázolásait utánozni.
Persze a fenti kép esetében nem csak ez volt a botrány oka, hanem a pucér nő is. :) A meztelenséget annak idején csak történelmi, allegorikus környezetben volt szokás ábrázolni, realista beállításban nem. Erre nem ott ül egy meztelen nő a parkban, mintha mi sem lenne természetesebb?
A kép mai szemmel nézve elég ártatlan, legfeljebb csak a feministák háborodhatnak fel rajta, hogy miért csak a nő meztelen, amíg a férfiak nyakig be vannak gombolkozva.
Próbáltam belegondolni, hogy manapság mi okozna ekkora felháborodást, de hirtelen semmi sem más nem jutott az eszembe, csak a Hermann Nitsch-féle vérfürdő, ahol leölt állatok vérével öntözött meztelen embereket feszítenek keresztre, de emlékeim szerint még ez ellen sem volt általános közfelháborodás, csak valami politikai célzatú kardcsörtetés.
Lehet, hogy mi vagyunk a csúcspont, ahol már mindent lehet, és szinte lehetetlen megbotránkoztatni az embereket? Vagy lehetne még ezt tovább is fokozni? Elképzelhető egy olyan világ, ahonnan visszanézve például a fenti vérmaszatos Nitsch-performansz annyira ártatlannak fog tűnni, mint amilyennek a Manet-kép körüli felhajtás látszik a jelenből?
Ha így lenne, akkor nem csodálkoznék azon, hogy egyesek inkább a múltba vágyakoznak. A magam részéről inkább abban bízom, hogy a tendencia nem folytatódik, és a jövőből annyira barbárnak fognak látni minket, mint amennyire mi látunk annak bizonyos múltbeli történéseket.
De lehet, hogy naiv vagyok. :)
spig 2009.05.05. 19:29:56
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.05. 19:34:20
protkózúzó 2009.05.05. 20:01:00
az impresszionisták képei gyakran inkább voltak fényképszerűek, mint a korábbi kor stílusa, ld. Degas balettező leányai (egyrészt mivel akkoriban hódított teret a fényképészet, amit ők bevallottan ihlető mintának is vettek)
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.05. 21:49:37
en.wikipedia.org/wiki/File:Escaping_criticism_by_Caso.jpg
kg-- 2009.05.06. 10:52:36
Szerintem az ingerküszöbünk változott meg, illetve jobban elválasztjuk a valóságot az egyéb képi megjelenésektől.
Amíg a média világa nem uralta ennyire az életet, addig az emberek a festmények tartalmáról a valóságra asszociáltak, valószínűleg könnyebben váltott ki a művész érzelmeket a festménnyel, mert a közönség nem vonatkoztatott el annyira.
Ezt a fajta hozzáállást már csak gyerekeken tudjuk megfigyelni. Egy átlagos magyar felnőttet annyi valóságos vagy kevésbé valóságos szörnyűség/szokatlan ér el a média csatornáin keresztül, hogy kialakul egy rezisztencia.
Ez a folyamat már ott tart, hogy az emberek már azt az abnormalitást sem akarják észrevenni, amit a valós térben látnak.
Pl. a mai erkölcsi normáknak sem felel meg teljes mértékben, ha a fenti kép szereplőit élőben, egy közparkban csodálhatjuk. (Minimum közszeméremsértés, de bűncselekmény gyanúja is felmerülhet az aszimmetrikus öltözködés miatt.)
Ettől függetlenül többen bizonyára filmforgatásra, kandi kamerára gondolnának, vagy valamilyen egyéb poént sejtenének a háttérben, és kevesen gondolnák, hogy ez a normális.
És igen, képen (filmen) már elmegy, a mai néző már nem asszociál arra, hogy a jelenet a valóságban, a szeme előtt is történhet.
kg-- 2009.05.06. 11:09:21
Mivel mi már nem is feltételezzük, hogy valami valóságos van a képen, eleve úgy gondoljuk, hogy a művész valamilyen belső gondolatát, vágyát, érzelmeit fejezi ki.
Ha erre a napvilágra került belvilágra úgy érzi a néző, hogy ez már annyira beteg lélek, hogy csak egy mindenkire veszélyes (pl. pszichopata tömeggyilkos) embernek lehet ilyen az érzelemvilága, akkor jöhet a felháborodás :)
Tehát már nem az ábrázolt jelenet a felháborító, hanem az a tény, hogy milyen ember a mester, ha el tudta képzelni.
A prüdéria visszaszorultával az ember elfogadja, hogy más is gondolhat olyasmikre, amik a saját fejében is megfordulnak. Hiányos öltözetű hölgyek simán elférnek a gondolataink közt, a férfitársadalom amúgy is fenntart egy kisebb-nagyobb rekeszt a fejében e célra :)
Más kérdés, hogy a közerkölcs és a törvény miért nem ennyire megengedő.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.06. 16:22:01
Ez lehet, hogy csak idő kérdése. :)
Mondjuk nem lenne rossz, ha mondjuk a Finnek felfogása terjedne el, hogy olyan helyeken (pl. szaunában), ahol helye van a meztelenségnek, ne gátolja az embereket a prüdéria, hanem legyen természetes a dolog.
berink 2009.05.06. 18:47:33
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.06. 21:49:05
kg-- 2009.05.07. 16:31:03
Kicsit gondolkodtam ezen :)
A társadalomnak szerintem nem érdeke olyan vágyakat kelteni, amik esetleg kielégületlenek maradnak, frusztrációt okoznak.
Egy olyan társadalomban, ahol egyébként nem társadalmi cél és nem is létező dolog a lakosok 100%-ban kiegyensúlyozott szexuális élete ("mindenkinek az igénye szerint"), kifejezetten rosszul tud kijönni egy szexuális provokáció.
Ragozhatnánk, mi minősül annak, de nagyjából egyértelmű, hogy pl. a férfiakra erősen hat a látvány, és igencsak jóllakott az, akire mégsem.
Ha a társadalmi normák csak a vágyak felgerjesztését engedik, a kielégülést viszont nem segítik elő, az vagy elfojtáshoz, vagy erőszakhoz vezet. Ezért a társadalom igyekszik ezt a 2 dolgot párhuzamosan kezelni.
Pl. muzulmán országokban mind a szexualitás megjelenése, mind a kiélése erősebben szabályozott, mint nálunk. Ha egy európai nő pl. Pakisztánba megy, és nem fedi el magát teljesen, megtapasztalja a spontán testi érintkezést a járókelőkkel.
Szóval egy élhető társadalomban akkor lesz normális a meztelenkedés a parkban, ha vagy nem gerjeszt vágyat senkiben (mert maximálisan kiélt mindenki), vagy gyorsan lerendezhető az aktus a nélkül, hogy ez galibát okozna bárki érzelmi életében. Na, ez érdekes világ lenne :)
protkózúzó 2009.05.07. 17:53:14
"...beleütköztek a színes árnyékok problémájába. Rájöttek, hogy az árnyékon belül is számos különböző árnyalat létezik, amelyek közül a kék az uralkodó szín. De ezt a jelenséget csak napvilágnál lehetett tanulmányozni ezért a műtermeiket elhagyták és a szabadban dolgoztak (plan air). Felfigyeltek arra hogyan oldja fel a levegő rezgése a kontúrok élességét, és hogy nem minden vehető ki egyforma tisztasággal."
"A fényképezőgép feltalálása is hatott erre az új stílusra. Festményeiken voltak olyan részletek amik nem látszottak teljesen, mintha levágták volna őket, olyanok mint egy rosszul megkomponált fénykép."
nem lényegi, de azért hasznos a pontosság.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.07. 17:56:30
Az nem egyértelmű, hogy ebben mennyire van benne a ruhátlanság tabu volta.
Egy olyan társadalomban, ahol a meztelenség teljesen természetes lenne bármilyen szituációban (pl. uszoda, nyári kerti gardenparty a családdal, és a barátokkal, stb.), ott nyilván maga a látvány sokkal megszokottabb lenne, és jóval kevésbé váltaná ki azt a hatást, mint manapság.
Vagyis a provokáció jelleg, amiről beszélsz, nem, vagy csak igen kismértékben valósulna meg.
kaqxar 2011.01.18. 14:00:41
szerintem más idők más ízlések.
ha a szexualitásról van szó, nyilván csökkent az ingerküszöb. de szerintem ezt elég erősen ráerőltette a társadalomra a kereszténység és a vallás. nyilván az óidőkben sem a nyílt utcán csinálták az emberek (gondolom ezért a "ruha" elterjedése a felelős), de sokkal kevésbé voltak prűdek.
ellenpélda, hogy anno nagy népszerűségnek örvendtek az akasztások és egyéb nyalánkságok. ebből a perspektívából inkább "visszafejlődünk".