Nemrég keresgéltem a neten egy oldalon, amikor az oldalt kiszolgáló adatbázis váratlanul összeomlott, és sehogy sem akart magához térni. Ahogy az ilyenkor másokkal is történni szokott, gondolataim már a mennyei szférák felé tévedtek (Hogy az a …), amikor átvillant rajtam, hogy az Akasha-val ilyesmi biztosan nem történt volna meg.

Az Akasha a misztikusok szerint egy óriási szemantikus adatbázis, amelyben minden esemény el van tárolva kategorizálva, ami a világon történik. Ha például 5 éves koromban letörtem egy fűszálat, miközben pisilni mentem a fészer mögé, akkor az adatbázis ezt is gondosan feljegyezte. Itt persze adódik a kérdés, hogy ez tényleg olyan információ-e, amit elengedhetetlenül szükséges rögzíteni, de a mai számítógépes rendszerek ismeretében ezt akár vehetjük úgy is, mint egyfajta biztonsági mentést, amiből vissza lehet állítani az Univerzumot, ha egy szoftverhiba miatt esetleg összeomlik.

Az adatbázis léte egy dolog, de hogyan lehet hozzáférni? Nos, misztikus barátaink azt állítják, hogy amikor valaki meditál, vagy transzba esik, akkor éppen kapcsolódik az adatbázishoz, és le tud hívni belőle információkat. Vagyis a habzó szájú sámánok nem csak úgy ok nélkül fetrengenek extázisban a földön, hanem éppen adatbázis-elérést végeznek. Nem túl felhasználóbarát a felület, mondaná már informatikus énem, de egyes vélekedések szerint ez nem hiba, hanem szándékosan így van tervezve a rendszer, hogy csak olyanok férhessenek hozzá, akik érdemesnek bizonyultak rá. Ha valaki az elejétől követte az Internet fejlődését, hogy az a kezdeti néhány elitklub idővel mivé fajult, az mélyen át tudja érezni ennek a tervezési döntésnek a bölcsességét.

Na de mi igaz ebből az egészből? Természetesen empirikus módszerekkel ellenőrizhetetlen az Akasha létezése, hacsak valaki át nem képezi magát sámánná, de akkor már ugye beüt a kognitív disszonancia csapdája, hiszen ha az ember beleinvesztál egy csomó időt és energiát a folyamatba, és kiderül, hogy az egész csak humbug, akkor úgy fog tenni, mintha nem lenne az, ellenkező esetben ugyanis be kellene vallania, hogy hülye volt, és ezt a legtöbb ember nem szereti megtenni. Jó példa erre, amikor egyszer egy lelkipásztor megjósolta, hogy vége lesz a világnak, és ráadásul pontos dátumot is adott hozzá. A hívek felkészültek, eladták mindenüket, házukat, autójukat, majd várták a jóslat beteljesedését. Amikor elérkezett a nagy nap, és nem történt semmi, akkor kicsit zavarba jöttek, és néhányan ott is hagyták a hamis prófétát, de a többség kitartott mellette azon az alapon, hogy helyesen jártak el, hiszen a világvége nyilván azért nem következett be, mert ők az odaadásukkal bizonyságot tettek a hitükről.

Józanul szemlélve az ilyen misztikus dolgokat, mint az Akasha, az ember általában besorolja a többi ezoterikus maszlag közé, amit fellegjáró polgártársaink találtak ki, hogy jobban érezzék magukat a mindennapokban. Ehhez képest meglepődtem, amikor láttam, hogy László Ervin is írt könyvet a témában.

László Ervin neve a Budapest klub kapcsán lehet ismerős az újságolvasó embereknek. Ő elsősorban a fenntartható fejlődés kapcsán szokott megnyilatkozni, ajánlom például elolvasásra a Harmadik évezred című könyvét, ami azt taglalja, hogyan fogunk változatos módokon elpusztulni, ha ugyanazt az eszetlen életmódot folytatjuk, amit eddig. A neten barangolva futottam bele abba a könyvébe, amely meglepő módon egy újszerű, összefoglaló tudományos elméletbe az Akasha-mezőt is beleszövi. Et tu, Ervin?

Racionális énemnek ez az egész globális adatbázis komolytalanul hangzik, de informatikus szemmel érdekes. Olyan, mintha valaki már rég feltalálta volna az Internetet és a Wikipédiát, csak nem tudta, hogy így fogják majd hívni őket. :) Mindenesetre jobb, hogy nincs ilyen adatbázis, mert nem lenne jó érzés tudni, hogy mindazt a sok zavarba ejtő dolgot, amit életemben eddig tettem, esetleg valahol feljegyezték az örökkévalóságnak, és megfelelő hozzáféréssel bárki olvashatja. :P