Friss topikok

  • Eva950: Ez a drága ember vajon meddig élt? Lényeg az, hogy gyors volt. Szegény beteg nem szenvedett sokat. (2011.03.12. 17:36) A leggyorsabb késforgató a sebészek között
  • kaqxar: @blogíró: nagyon várom a folytatást. addig a régiekkel szórakoztatom magam. meg talán a tedes vid... (2011.03.08. 10:29) Hogyan működik a zene?
  • Eva950: Kipróbáltam, furcsa. Kábítószer közeli élmény: Régebben történt. Kórházban voltam, megműtöttek. Mi... (2011.02.11. 22:59) LSD szimulátor
  • blogíró: @UnA: a tolerancia ebben a tekintetben olyan, mint liberalizmus. Elsőre jó ötletnek tűnik, de időv... (2011.02.11. 21:49) Az élet paradoxonai
  • blogíró: Igen, így is lehet értelmezni, mindenesetre elég bizarr rajzfilm. :) Aki nem tudja, milyen gonosz... (2011.02.09. 17:43) Csak az egyik orrlyukad működik

Miért van több lúzer manapság, mint régen?

2010.07.18. 21:20 blogíró

Régebben láttam egy filmet, ami azt boncolgatta, hogy miért stresszelünk annyit manapság a társadalmi státuszunk miatt. Az emberek többsége sokat görcsöl azon, hogyan legyen sikeres (jó állás, sok pénz, stb.), illetve, ha sikeres, akkor azon, nehogy elveszítse mindezeket. A film sok mindenre kitér különböző példákkal (köztük szokatlanokkal is: egy TV-s hittérítő például azt a nézetet vallja, hogy Isten a számára kedves embereknek ad sok pénzt, tehát abból lehet tudni, hogy Istennek tetsző életet élsz, hogy gazdag vagy), aki akarja, megnézheti, itt most csak a történeti kitekintésből idézek az elejéről.

Régen az emberek sokkal kevesebbet stresszeltek a társadalmi státuszuk miatt, kevésbé kellett izgulniuk, mivel a társadalmi osztályok között nem volt átjárás. Ha valaki kézművescsaládba született, akkor felnőve jó eséllyel ő is ezzel foglalkozott. Olyasmi, hogy az egyszerű emberből püspök vagy nagyobb úr lehetett, csak nagyon ritkán, szerencsés esetben fordult elő, és inkább csak a kivétel volt, ami erősítette a szabályt.

A mi időnkben azonban más a helyzet, ugyanis most elvben bárkiből bármi lehet, ezért az emberek a legsikeresebbekhez hasonlítják magukat. A demokratikus társadalmi berendezkedés magával hozta azt az érzést, hogy ha nem vagyunk kiemelkedően sikeresek, akkor vesztesek vagyunk, hiszen ott van előttünk a lehetőség, csak élni kellene vele. A környezetünkben élő sikeres emberek növelik az ilyen irányú szorongásainkat, hiszen ha nekik sikerült, akkor nekem nyilván a saját lúzerségem miatt nem jön össze a dolog. A film megemlíti az osztálytalálkozót is, mint egy tipikus traumatikus helyzetet ezzel kapcsolatban. Ott a legtöbb ember a legjobb formáját szereti mutatni, mert olyanokkal találkozik, akikkel régen egyenlő volt, egy helyről indultak, így ilyenkor különösen fájó, ha sokkal sikeresebben teljesítő egykori társakkal találkozik össze az ember.

És hogy mi ebből a kiút? Egyrészt fel lehet ismerni az egész versenyfutás irrealitását. Elvégre nem lakhat mindenki a Rózsadombon, vagy lehet bankvezér. Ilyesmi az össznépességből nyilvánvalóan csak nagyon keveseknek jöhet össze az egyéni képességektől függetlenül is. De ha ez nem lenne elég meggyőző ("Persze, hogy csak keveseknek jön össze, de ha én nem vagyok köztük, akkor lúzer vagyok!"), akkor ott a klasszikus recept, hogy tudatosítani kell, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben, illetve meg kell tanulni a jelen pillanatra koncentrálni.

Persze könnyű ezt mondani. :) Mindenesetre a tanulság az lehet, hogy a társadalmi szabadság természetesen jó dolog, de leginkább csak akkor, ha az emberek tudnak vele megfelelően élni, és nem arra használják, hogy a saját lúzerségük bizonyítékait keressék a világban. :P

15 komment

Címkék: társadalom

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LSL 2010.07.18. 22:03:54

mintha a legsikeresebb emberek a legügyesebb, legjobbak lennének...

csak nekem tűnik az élet túl randomnak ehhez?

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.07.18. 22:18:27

@LSL: persze, hogy random, ezért kár sokat izgulni emiatt :)

daniferi 2010.07.19. 04:54:24

Egy időben én is stresszeltem emiatt. Igaz, én nem a bankvezérekhez hasonlítottam magam, hanem csak az átlag diplomásokhoz vagy egyéb szakemberekhez. Nekem érettségi után el kellett mennem dolgozni és sok olyan emberrel találkoztam, akinél úgy éreztem, a képességem meglenne nekem is, hogy ne szakma nélkül tengődjek, ám lúzer is lehetek, ha mégsincs rendes végzettségem. Aztán rájöttem, hogy attól nem lesz jobb, ha olyanon idegeskedem, amiről nem tehetek. Szerintem most jobban stresszelnek azok, akik bár sikeresnek mondhatóak, de tele vannak mindenféle hitellel :)

laci_ 2010.07.19. 10:50:55

@blogíró: Én azért nem mondanám rá ilyen magabiztosan, hogy persze, hogy random.

Sok múlik azon, hogy mennyire tudod eladni magad, mennyire vagy jó valós és érdekkapcsolatok kötésében/fenntartásában és mennyi a piacképes tudásod.

Számít a szerencse is, mert senki sem tudja előre biztosan, hogy sikerszakma lesz-e amit tanulsz, vagy az ismerettséged tud-e javítani az elhelyezkedési esélyeiden információval/ajánlással, de ha "persze, hogy random" lenne, akkor ugyanannyi eséllyel kapnál jó állást egész nap az ágyadban feküdve, mint kapcsolatok/tudás szerzésével.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.07.19. 10:58:58

@laci_: az első felével egyetértek, a randomot a második felére értettem, hogy azért a szerencsének is igen nagy szerepe van abban, hogy milyen pozíciót tudsz kiküzdeni magadnak. Ezért nem kell lúzernek tartania magát az embernek, ha valami éppen nem jön össze. Feltéve persze, hogy a saját részét azért hozzátette.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.07.19. 11:13:05

De az alapkérdés az, hogy ezek az elérendő státuszok tényleg olyan dolgok-e, amelyekért érdemes ennyire vágyakozni. Tényleg akkor leszünk-e valakik, ha nagy autónk és házunk van, és minden évben távoli országokba utazunk nyaralni?

Ha az értékeink nem ennyire anyagelvűen épülnének fel, akkor az ehhez kapcsolódó stressz is kisebb lenne.

Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2010.07.19. 11:39:12

Nagyon tetszik a bejegyzés. Tényleg fontos "megtanulni vágyakozni azután, amink van." A boldogság nem státuszfüggő.

Viszont azzal nem értek egyet a kommentel miszerint, hogy "Számít a szerencse is, mert senki sem tudja előre biztosan, hogy sikerszakma lesz-e amit tanulsz, vagy az ismerettséged tud-e javítani az elhelyezkedési esélyeiden "
Ma például elég nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy a mérnöki szakokkal sokkal jobban lehet boldogulni, mint egy kommunikáció, közgazdász, tanító stb. diplomával egy csomó jelentkezőt láthatóan abszolút hidegen hagy, és megy olyan iskolákba, ahol ma borítékolható hogy nulla közeli az elhelyezkedési esélye. A főiskola, egyetem elvégzésének pedig az egyik legfontosabb "mellékhatása", hogy közben kiket ismersz meg. Egy csomó "szerencsés lehetőség" pontosan rajtuk keresztül fog érkezni a későbbiekben.

Ezért fontos megtalálni az egyensúlyt aközött, amit befolyásolhatok és mi az amit nem. Amit igen azért megtenni mindent, amit nem azért pedig nem aggódni és agyonstresszelni magam.
Valaki azt mondta: "A szerencse az, amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel."

Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2010.07.19. 11:41:19

@blogíró: Ez is nagyon jó gondolat: valaki azt mondta nekem, amikor 5 éve beköltöztünk az újonnan felépített családi házunkba, hogy egy kicsit sajnál, mert most akkor mi lesz az életem célja, hogy ezt már elértem.
A válaszom az volt: Neked eddig sem ez volt a célom, tehát semmi gond. Boldogok voltunk az albérletekben is, ahol addig éltünk...

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2010.07.19. 12:40:25

Anyám volt ilyen, emlékszem, mindig másra mutogatott, hogy "bezzeg az XY hogy tanul/mennyire vitte/stb.". Addig stresszelt ezzel, míg megtanultam az egyetem elejére, hogy ne érdekeljen az egész (de akkor is megvolt, hogy "bezzeg az X egyetemre nem vettek fel, CSAK a Z-re". A bátyám teper még mindig ezért, de 32 évesen már olyan mint egy 50 éves, megnézve a laboreredményeit...

laci_ 2010.07.19. 13:46:44

@kereso: Azt megmondhatod, hogy mostanában mi megy, de hogy x idő múlva mi fog, azt aligha.

Egyik ismerősünk fodrász. Amikor kezdte a szakmát (kb 30 éve), akkor úgy tűnt nem lesz semmi gondja, hiszen az emberek többségének nő a haja, és valamire való ember fodrászhoz jár, így mindig lesz munkája, ma viszont már csak panaszkodik, hogy az emberek rockerek/raszták/skinheadek lettek, vagy vettek maguknak hajnyírógépet, és alig van munkája. Ha nem nyugdíj mellett csinálná nagyon komoly gondjai lennének.

Másik példa, hogy kb 10 éve apám még azzal sózta az agyam, hogy ha van egy kis sütnivalóm, akkor ügyvédnek megyek. Akkor még jónak is tűnt, mára telítődött...

kg-- 2010.07.19. 22:00:06

Egy természetfilmben láttam nemrég, ahogy a kis teknőcök kikelnek a tojásokból, és megindulnak a víz felé. Vagy 8-10 féle ellenség várja őket azon a párméteres szakaszon. Nagyon durva irtást végeznek az apróságok között. Ami feltűnő, az az, hogy amelyik hibázik - lassabb, rossz irányba megy, kíváncsiskodik, stb. - azt levadásszák. De amelyik nem hibázik látszólag, az is áldozatul eshet.
Szóval nem elég a felkészültség, kell a nagy adag szerencse.
Mondjuk, teknőcöknél egy kicsit egyszerűbb a siker mérése: eljutni a vízig. És a lúzer már nem stresszel.

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2010.07.22. 12:04:47

Választott szakma ügyben: az egy dolog, hogy az ember kiválaszt egy szakmát, ami menő. Arra viszont nincs biztosíték, hogy te magad jó tudsz lenni a szakmádban. Egy egyetemen beseggelni a dolgokat, ahhoz "csak" akaraterő kell, de ha utána elkezded a szakmát és kiderül, hogy abszolút nincs rá affinitásod, nem neked való, akkor hiába sikeres a szakma, lúzer maradsz. És sajna nem olyan egyszerű, hogy aki jó volt magyarból az ügyvédnek menjen, aki meg matekból az informatikusnak...

Ugyanígy, telített szakmában is lehet kiemelkedően jónak, azaz sikeresnek lenni, ha tényleg az való neked.

Nem egyszerű kibalanszírozni, az biztos...

Nagaarum 2010.10.11. 10:33:31

Én megmondom nektek a választ. De ehhez hinni kell Istenben.
Ez a mondat késztetett arra, hogy véleményt mondjak:

"...egy TV-s hittérítő például azt a nézetet vallja, hogy Isten a számára kedves embereknek ad sok pénzt, tehát abból lehet tudni, hogy Istennek tetsző életet élsz, hogy gazdag vagy..."

Az emberekkel az a baj, hogy túlságosan emberien gondolkodnak. Így a fenti TV-s is, aki totál hülyeséget mondott.

1. Az átlagembert egyetlen egy dolog érdekli: éljen jól, gondtalanul.
2. Ha valami szarul sül el az életében, azért rendszerint mást tart hibásnak. Ha hisz Istenben, az Istent hibáztatja, ha nem akkor ezzel indokolja, hogy nincs Isten.
Pedig egy kis logikával könnyen belátható, hogy mire megy ki a játék.

Tegyük fel, hogy létezik dualizmus, miszerint Isten és vele szemben a sátán. Én hiszek ebben, te pedig a gondolatmenet lefuttatása miatt átmenetileg fogadd el.
Isten mit szeretne? Azt, hogy az emberek jók legyenek.
A sátán mit? Azt, hogy az emberek lázadjanak Isten ellen, vagy ne higyjenek benne. Ez utóbbival persze az ő létét is meg kell tagadják, de ez őt nem érdekli.
Figyelted az első részét? Isten azt szeretné, hogy az emberek jók legyenek. Nem pedig, hogy az emberek jól éljenek... Miért is? Mert ha arra törekszik, hogy az emberek jól éljenek, attól még nem biztos, hogy jók. A politikusok jól élnek, mégis mennyi van köztük, aki rossz (hazudik, kihasznál, elnyom stb...).
Viszont, ha minden ember jó, akkor értelemszerűen mindenki jól él. A jó fogalma ugyanis determinálja, hogy nincs hazugság, kihasználás, elnyomás, bántás stb...). Jónak lenni pedig akarni kell.
Magyarul az emberek nem Isten miatt élnek rosszul, hanem egymás miatt.

De akkor Isten miért nem hat rájuk, hogy jók legyenek egymáshoz?
Azért, mert szabad akaratot kapott mindenki.

Miért vannak gonosz emberek?
Ez is egyszerű. Mint mondtam, a sátán igyekszik megnyerni magának az embereket, így a egyeseket megkörnyékez, vagy jutalmaz is. A gonosz emberekben semmilyen hit és/vagy szeretet nincs Isten iránt.
Isten sosem mondta, hogy könnyű élni, és sosem vakított azzal, hogy a semmiért könnyed életet kapsz. Ilyent csak a sátán tesz.

Isten miért nem bünteti meg ezeket az embereket?
Szabad akarat!!! Isten különben sem büntet. Csak magadra hagy.

Én hiszek istenben... Miért élek mégis nehezen?
Talán nem elég erős a hited, ezért a sátán hatalmat gyakorol feletted, éppen azért, hogy teljesen elveszítsd.

A szomszéd egyáltalán nem hisz, mégis jól él.
Vele már nincs dolga a sátánnak. Már az övé (persze még megtérhet a szomszéd is).

A másik szomszéd tök szegény, mégis boldog.
Igen, mert szilárd a hite, így a sátán feladta a próbálkozást nála. Isten pedig boldogságot adott neki cserébe.

Mit kezd a boldogsággal, ha nincs mit ennie?
Ha ő tényleg boldog, és bizik Istenben, nem fél attól, hogy nem lesz mit ennie. Mert Isten mindig adni fog neki, vagy ha nem ad enni, akkor azt azért teszi, hogy meghaljon, és megtérjen hozzá. A szegény, de boldog szomszéd tudja ezt, és ezért boldog.

Isten úgyis megbocsájt mindent, akkor miért éljek az ő törvényei szerint?
A bocsánatot kérni kell tőle. És Ő tudni fogja, hogy őszintén kérted-e, vagy csak gépiesen elmentél gyónni, egy templomba ahol a bocsánatot egy EMBERTŐL kéred.
Ha visszatérő bűnös vagy, Isten akkor is látja, hogy küzdesz-e magaddal, vagy sem. Kérhetsz tőle erőt ahhoz, hogy küzdeni tudj.

Miért nem nyerem meg a lottó ötöst?
Olyan egyszerű a a válasz, hogy hihetetlen.
Mert Isten tudja előre, hogy mi történne, ha megnyernéd, és meg óhajt óvni a dologtól.
Lehetőségek:
1. Iszákos lennél.
2. Tojnál mindenkire.
3. Elhagynád a családod, mert "szabadnak" éreznéd magad.
4. Ott hagynád a munkahelyed.
Azért nem nyersz, mert még nem vagy rá felkészülve.
Fogadjunk, hogy ha nyernél, már kitaláltad, hogy miket veszel. Azon gondolkodtál már, hogy kinek adsz majd a pénzből???

Szerintem ez a leglogikusabb magyarázata a dolgok miértjének, és annak, hogy miért van ilyen sok lúzer...

Az Isten-központú gondolkodásban még valami, ami nagyon fontos: értelmet, célt nyer az élet.
A materialista világmodellel egy a baj: értelme lehet, hogy van, csak célja nincs. És én nem hiszem el, hogy az életünk céltalan.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2010.10.15. 23:30:24

@Nagaarum: Igen, ez az egyik oka annak, hogy az ember feltalálta az isteneket. Értem, hogy szeretnéd, ha lenne valami végső cél, de én is sokmindent szeretnék, ami nincs...
És könyörgök, legalább logikusnak ne nevezd, amikor magad is bevallod, hogy többek közt azért hiszel Istenben, mert értelmet ad az életednek.