Van egy barátom, akivel együtt dolgozunk, és aki hétköznap reggelenként rendszeresen felhív megbeszélni az aktuális teendőket. Többnyire 8 és 9 között hív attól függően, hogy éppen hogyan alakulnak a dolgok, és ez az az időszak, amikor reggelizni is szoktam. És itt kezdődnek a problémák.

Ugyanis az esetek feltűnően nagy részében akkor hív, amikor éppen reggelizem. Az ember persze nem szívesen szakítja meg a reggelijét telefonálás miatt, ezért igyekszem elkerülni ezt az ütközést, ha lehet. Többször próbáltam már például korán elkezdeni a reggelit, de amint leültem, csörgött a telefon. Máskor inkább halasztom, amíg lehet, majd végül nem várok tovább, leülök reggelizni, de amint az első falatot a számhoz emelem, megbízhatóan jön a hívás.

Időnként már arra használom a reggelizést, hogy indukáljam a telefonhívást. Nekikészülök, leülök, megkenem a kenyeret, és várok. Ilyenkor többnyire nem kell sokat várni, illetve, ha mégis csak várok, akkor nem történik semmi, de ha elkezdek enni, akkor felhangzik a jól ismert csörgés.

Az eset nem teljesen egyedi, mert Kishont Ferenctől is olvastam hasonlót, csak nála a fürdőkáddal kapcsolódott össze a telefon. Amint beleült a vízbe, és beszappanozta magát, már hallotta is a csilingelést.

Mivel tényleg gyanúsan gyakran esik meg a dolog, ezért elgondolkoztam, hogy lehet-e az egybeesésnek valami racionális magyarázata. Amennyiben létezik a telepátia az emberek között, elképzelhető, hogy a barátom agya a hívás előtt arra vár, hogy az én agyam elküldje neki az információt, hogy „elkezdett reggelizni, lehet hívni”? Persze ez nem tudatosan történik, hanem tudat alatt valamiért talán így alakult, hogy a gondolataimat, hogy „ne akkor hívjon, amikor reggelizem” az agyam félreértelmezte, és éppen hogy akkor jelez neki, amikor reggelizni kezdek.

Nem nagyon hiszek a telepátiában, de nem tartom kizártnak, hogy eljöhet az idő, amikor kiderül, hogy sok dolog mögött, amit most szimpla egybeesésnek hiszünk (pl. éppen akkor hív, amikor rá gondolok), ilyesmi van a háttérben.