Mostanság Stephen Law Filozófia című könyvét olvasgatom, amit melegen ajánlok mindenkinek, akit érdekel a téma, de irtózik a száraz irományoktól. Ez a könyv nagyon lazán, könnyen fogyasztható formában ad áttekintést a fontosabb felvetésekről úgy, hogy még az átlagembernek sem akad torkán a tartalom.

Law okos fickó, ezért rákerestem a blogjára, hogy miket írogat még a könyvein kívül. A legutóbbi bejegyzése arról szólt, hogy vajon erkölcsös dolog-e gyerekeket a világra hozni. Elvégre a világunk a jó dolgokon túl tele van fájdalommal, rettegéssel, szomorúsággal, halállal. Milyen alapon teszünk ki valakit ennek a megkérdezése nélkül? Erkölcsös dolog ez?

Tegyük fel, hogy a szülők nem pusztán önös érdekből cselekszenek, vagyis nem kizárólag azért hoznak létre utódot, hogy nekik maguknak örömük teljen benne, illetve legyen majd, aki gondoskodjon róluk öregkorukban. Ebben az esetben nyilván azért vállalnak gyereket, mert úgy gondolják, hogy az neki is jó lesz. Erről az Aranyszabály jut az eszembe, ami ugye úgy szól, hogy „Bánj másokkal úgy, ahogy veled szeretnéd, hogy mások bánjanak”. Az életben sok rossz dolog van, de sok jó is, ezért inkább szülessen meg az a gyerek, ahogyan én is megszülettem, hátha összességében több jót fog kapni, mint rosszat.

Az Aranyszabályt persze sok kritika érte, például George Bernard Shaw részéről, aki a következő variációval állt elő: „Ne bánj másokkal úgy, ahogy veled szeretnéd, hogy bánjanak, mert lehet, hogy nekik más az ízlésük.” Ebből következik az Aranyszabály célszerű módosítása: „Bánj másokkal úgy, ahogy ők szeretnék, hogy bánjanak velük”. Vagyis a másik szempontja legyen az elsődleges vezérlőelv. Így viszont megint visszajutunk oda, hogy a megszületendő gyerek véleményét előzetesen ki kellene kérni, hogy szeretne-e egyáltalán megszületni, de ha ez nem lehetséges, akkor mi az erkölcsileg elfogadható válasz a dilemmára?

A filozófusokban azt kedvelem, hogy nem félnek feltenni ilyen kérdéseket. Az előző bejegyzés kapcsán azt is lehetne mondani, hogy nekik sikerült megőrizniük a korlátok nélküli gondolkozás képességét. Aki viszont a fentieket olvasva esetleg megbotránkozott a felvetésen, vagy úgy gondolja, hogy ilyen dolgokon értelmetlen gondolkozni, az eltöprenghet azon, hogy hol veszíthette el útközben a saját gondolati szabadságát. :)