Amikor a híradót nézem esténként, akkor időnként eszembe jut a gonosz problémája, amiről régen vitáznak már a filozófusok. A materialista magyarázat ebből a szempontból nem túl izgalmas. Az atomok és a többi részecske nem lehetnek jók vagy gonoszak. Legalábbis remélem. :) Szellemi kalandozásként érdekesebb, hogy az istenhívők milyen sztorit találtak ki erre.

Istennel kapcsolatban ugyanis meglehetősen fogós dilemma a gonosz problémája. Ha Isten mindenható és jóságos, akkor miért van annyi rossz a földön? Miért van rák, földrengés, éhség, nyomor, és a többi? Ahogy körbenézünk, mérhetetlen mennyiségű szenvedést látunk. Hogyan engedheti ezt meg egy végtelenül hatalmas és jóságos lény? Lehet, hogy itt valami logikai ellentmondás van? Hogyan fér össze a tökéletes jóság a világban létező gonosszal?

A kérdésre számtalan válaszkísérlet született, ezeket mindenki ismerheti, aki legalább minimálisan érdeklődik a filozófia iránt. Íme néhány példa:

Szabad akarat: Mivel Isten megadta nekünk a szabad akaratot, ezért magától értetődő, hogy tudunk rosszat is cselekedni. Ha csak jót cselekedhetnének, akkor dróton rángatott bábuk lennénk. A szabad akarat nagyobb jó, mint a szenvedés, amit okozunk vele.

Személyiségépítés: Ha valamiért meg kell küzdeni, akkor az eredmény sokkal értékesebb, mint ha készen kaptuk volna. Ha mindenki eleve jó lenne, akkor az tespedéshez vezetne, mert nem kellene megharcolni semmiért. A verejtékkel kiharcolt jó minőségileg más, mint az olyan, amiért a kisujjunkat sem kell mozdítanunk. A rossz elleni küzdelem építi az ember személyiségét.

A jóhoz szükséges a rossz is: Ahogy a fényhez az árnyék, úgy a jóhoz a rossz is hozzá tartozik. Honnan ismernénk fel, hogy mi a jó, ha nem lenne mihez mérni? Rossz hiányában minden csak langyos víz lenne. Másokon segíteni jó dolog, de ha nincs senki, aki szükséget szenved, akkor nem tudnánk megtapasztalni, hogy milyen érzés segíteni másokon.

Isten jobban tudja: Isten jóságos, de mi nem látjuk át a terveit. Amit mi rossznak vélünk, az bizonyára egy nagyobb terv része, és ha képesek lennénk átlátni a tervet, akkor nem kételkednénk abban, hogy a rosszra nagyon is szükség van.

Stephen Law egyik bejegyzésében olvastam egy érdekes felvetést (amire nem ő gondolt elsőként, hiszen már Yossarian is hasonló dolgokon morfondírozott), miszerint a fenti érvelés megfordítható, és egy végtelenül gonosz Isten létezését is igazolni lehet vele.

Fordítsuk tehát meg a dolgokat: Ha Isten végtelenül hatalmas és végtelenül gonosz, akkor miért van annyi jó a Földön? Hogyan engedheti meg Isten, hogy jóság és könyörületesség legyen a világon? Hogyan lehet önfeláldozás? Szeretet? Annyi jót látunk a világban, ha körbenézünk, hogy az ember óhatatlanul arra gondol, itt valami logikai ellentmondás van, ha egy tökéletesen gonosz Isten művének tekintjük.

Lássuk a lehetséges válaszokat:

Szabad akarat: Mivel Isten megadta nekünk a szabad akaratot, ezért magától értetődő, hogy tudunk jót is cselekedni. Ha csak rosszat cselekedhetnének, akkor dróton rángatott bábuk lennénk. A szabad akarat nagyobb rossz, mint a jó, amit okozunk vele, így nincs ellentmondás.

Személyiségépítés: Ha valamiért meg kell küzdeni, akkor az eredmény sokkal értékesebb, mint ha készen kaptuk volna. Ha mindenki eleve rossz lenne, akkor az tespedéshez vezetne, mert nem kellene megharcolni semmiért. A verejtékkel kiharcolt rossz minőségileg más, mint az olyan, amiért a kisujjunkat sem kell mozdítanunk. A jó elleni küzdelem építi az ember személyiségét.

A rosszhoz szükséges a jó is: Ahogy a fényhez az árnyék, úgy a rosszhoz a jó is hozzá tartozik. Hogyan ismernénk fel, hogy mi a rossz, amit végtelenül gonosz Istenünk adott nekünk, ha nem lenne mihez mérni? Jó hiányában minden csak langyos víz lenne. Hogyan tudnánk például hazudni, ha nem lenne valaki, aki igazat mond?

Isten jobban tudja: Isten gonosz, de mi nem látjuk át a terveit. Amit mi jónak vélünk, az bizonyára egy nagyobb terv része, és ha képesek lennénk átlátni a tervet, akkor nem kételkednénk abban, hogy a jóra nagyon is szükség van.

A megfordított érvelés elég abszurdan hangzik, de lehet, hogy csak azért, mert nem vagyunk hozzászokva, elvégre ugyanazt az érvelési technikát követi, mint az Isten jósága mellett felhozott érvek. Mindenesetre, ha választani lehet, akkor én inkább egy végtelenül jó Isten által létrehozott világban szeretnék élni, de lehet, hogy ez a preferencia is csak a társadalmi programozásunkból adódik. Milyen lenne a világunk, ha a nyugati kultúra egy végtelenül gonosz Isten eszméjére épült volna? Valószínűleg kevésbé lenne képmutató. Illetve nem is, hiszen akkor csak megfordulna a dolog: az emberek nyíltan azt hangoztatnák, hogy ők csak rosszat tesznek, miközben titokban jót is művelnének. :P

Law fent linkelt bejegyzésében részletesebben ki vannak fejtve az érvek, illetve a rákövetkező kapcsolódó bejegyzéseket is érdemes megnézni azoknak, akiket érdekel az efféle intellektuális kalandozás. Továbbá a gonosz problémájáról a Wikipédián is lehet olvasni.

Ez a bejegyzés nem szólt semmi ellen vagy mellett, csak egy gondolatébresztő játék volt. Isten, amennyiben létezik, nyilván azért adott nekünk értelmet, hogy használjuk, és többre értékeli, ha valaki nem vakhittel, hanem gondolkodással jut el hozzá. Legalábbis, ha én Isten lennék, akkor biztosan így érezném. :)