A minap éppen Woody Allen-t néztem, és ez eszembe juttatta, hogy nemrég olvastam tőle egy interjút, amelyben hozta a szokásos neurotikus formáját, kifejtve, hogy szerinte az élet egy értelmetlen és brutális élmény, és ennek kapcsán említette meg az alábbiakat is:
Egyszer találkoztam Billy Graham-mel, aki azt mondta, hogy ha a végén ki is derül, hogy Isten nem létezik, és az Univerzum üres, akkor is sokkal jobb élete volt, mint nekem. Megértem. Ha el tudod hitetni magaddal, hogy van odafent valamilyen Télapó, aki majd kihúz a csávából a végén, akkor az segíthet. Még ha ki is derül, hogy tévedsz, akkor is jobb életed lesz.
Az, hogy ki miben hisz, személyes ügy, ez a része mellékes a dolognak, viszont gondolati játékként érdekes a fenti bekezdés, mivel Billy Graham megközelítése a Pascal-féle fogadás egy variációja, amivel kapcsolatban már több kritikát is megfogalmaztak.
A fogadás úgy szól, hogy ha hiszel Istenben, és létezik, akkor a halálod után tiéd az örök üdvösség. Ha hiszel benne, de nem létezik, akkor nem vesztesz sokat, és még azt is lehet mondani, hogy legalább volt egy pszichés támaszod egész életedben. Ha viszont létezik, és nem hiszel benne, akkor elkárhozol, ami szívás. Ha pedig nem létezik, és nem hiszel benne, az semlegesnek tekinthető, legfeljebb a templomba járást vagy az imádkozást spóroltad meg vele. Összességében tehát Pascal szerint érdemes hinni Istenben, hiszen ha arra fogadsz, hogy nem létezik, de kiderül, hogy mégis, azzal vesztheted a legtöbbet. Fordított esetben viszont a legtöbbet nyerheted.
Kézenfekvő ellenvetés ezzel a megközelítéssel szemben, hogy Isten, ha létezik, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha valaki így kalkulálja ki, hogy érdemes-e hinni benne, és nem kizárt, hogy megbünteti majd a képmutató hozzáállást. A fenti idézet szerint látszólag Billy sem teljesen biztos a dolgában, és ő is inkább amolyan biztonsági játékos, aki próbálja előre bebiztosítani magát minden eshetőségre, de lehet, hogy éppen ezzel vágja maga alatt a a fát.
Az új ateizmus négy lovasának egyike, Dawkins is kitért az egyik könyvében erre a kérdésre, és felvetette azt a lehetőséget, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Isten automatikusan a pokolba irányítja a nem hívőket. Meglehet, hogy Isten többre értékeli azt, ha valaki ugyan kételkedik, de legalább intellektuális erőfeszítést tesz az igazság keresésére, és nem becsüli sokra a vakhitet, a szellemi tunyaságot, amikor valaki csak gondolkodás nélkül elfogadja azt, amit mondanak neki.
De ha a fenti kifogásoktól el is tekintünk, akkor is marad egy alapvető ellenvetés. Az emberiség már sokféle istennel előállt a története során, és a hívők hajlamosak alaptézisként abból kiindulni, hogy éppen az az Isten az igazi, akit az ő kultúrkörük annak tart. Ez nyilván nem lehet igaz, amennyiben csak egy lehet az igazi közülük, így ha egy másik isten bizonyul végül a valódinak, akkor ő bizonyára kellő büntetést szab majd ki a haláluk után a hamis bálványt imádóknak. A fogadáshoz ezt a lehetőséget is hozzávéve, már korántsem olyan egyértelmű a képlet.
Filozófiai szempontból nézve tehát egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy mi a helyes a stratégia. Talán Billy is meg fog lepődni, ha majd eljön az idő, és bekopog a túlvilág kapuján, mert Szent Péter helyett esetleg éppen Cthulhu fog neki ajtót nyitni a túloldalon. :P
Gyáli úr 2010.05.18. 23:55:51
ngygabr 2010.05.19. 14:48:52
az nem elegendő ellenvetés, hogy ez nem igaz? nagyon erős túlzás lenne azt állítani hogy a hívő és nem hívő emberek élete közti különbség ennyi, sorolhatnám a triviális példákat amelyek pont az életet teszik élvezhetőbbé
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.19. 15:11:03
De az kétségtelen, hogy egyre mániákusabb, és egyre kevésbé lehet megkülönböztetni őt a vallási fanatikusoktól, csak ellenkező előjellel.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.19. 15:19:20
kg-- 2010.05.20. 09:42:08
Ha Cthulhu vár, az semmiképpen nem nyerő. De ha hittél életedben bármiben, az mégis csak egy támaszt nyújtott az életed során, tehát a végkifejlet ugyan nem a legoptimálisabb, de a legtöbbet hittel lehet kihozni belőle ilyenkor is.
Hagy tegyem hozzá, a fenti és a cikkbeli játék is akkor nyer értelmet, ha feltételezzük, hogy létezik olyan ember, aki nem hisz semmiben (valamilyen isten, vagy felsőbb hatalom, tudomány, természet, önmaga, piaci automatizmusok, stb.). Megkockáztatom, hogy ilyen ember talán nincs is, a többiekre (tehát talán mindenkire) pedig igaz, hogy a saját hite ad egy biztonságot az élete során.
kg-- 2010.05.20. 09:44:40
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.20. 10:50:24
De ez tényleg csak gondolati játék , mert semmilyen információval nem rendelkezünk a halál utáni életről, ha van olyan, úgyhogy optimális racionális stratégiával úgysem lehet előállni. :)
Miss Eileen 2010.05.21. 07:04:57
szekularisfigyelo · http://szekularisfigyelo.blog.hu 2010.05.21. 16:24:46
kaqxar 2010.05.21. 16:26:01
az ellenvetés ellenvetése: a leírtak csak abban az esetben tekinthetők ellenérvnek, amennyiben abban hiszünk, hogy egy isten létezik, vagy nem létezik. mi van, ha innsmouth polgárai a másvilágon Cthulhu-gradba" költöznek, a keresztények meg a paradicsomba.
bár lehet, hogy igazából kukaceledel leszünk.
az pedig szerintem nem létezik, hogy valaki számító módon hisz (pascal alapján). ilyet nem tudok elképzelni. a hit pont arról szól, hogy ismeret, tudás, tények és mérlegelés nélkül fogadunk el valamit igazságként.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.21. 17:03:44
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.21. 17:04:59
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.21. 17:15:46
Az egyik lehetőség, hogy igazából egyetlen isten létezik, és a különböző istenek mögött mind ő áll, vagyis az egyes istenek csupán más szemszögből, más felfogásból közelítik meg a közös istenséget. Ebben az esetben a hit a célravezető, hiszen ugyanabban az istenben hiszel valójában, aki valószínűleg csak az ateizmust tekinti bűnnek.
A másik lehetőség, amit te is mondasz, hogy több isten van, akik párhuzamosan léteznek egymás mellett, de mindegyik csak a saját felségterületén menedzserkedhet, ott, ahol őt tartják az elsődleges istennek. Vagyis ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy Európa a keresztény kultúrkör istenének fennhatósága alá tartozik, míg mondjuk egy afrikai törzse istene amott gazdálkodik. Tehát itt ebben az istenben kell hinni, és ő ítél meg, ott pedig a másik.
Biztos lehet még tovább csavarni, de én itt megálltam, mert a gondolati játékot sem kell azért túlzásba vinni. B)
ngygabr 2010.05.23. 11:49:13
kaqxar 2010.05.26. 12:11:28
ha onnan közelítjük, hogy különböző kultúrkörök igazából ugyanazt a mindenhatót dicsőítik, azért felmerül a kérdés, hogy a különböző "gyökerű" hitvallások között felfedezhető különbségeket hogyan értékeli az egy igaz isten.
logikusan, szerintem, csak a hit (mármint őbenne) megléte fontos számára, a hozzá kapcsolódó maszlagot, tényleg csak maszlagként értékeli. akkor viszont a templomba járás és egyéb járulékok teljesen feleslegesek.
na ennyit erről.
Barbamamiiii 2010.06.02. 17:34:14
A feltámadás lesz az ajándék.
Ne mondjátok, hogy még nem jött vissza senki, mert a Biblia többet is ír, és azok - Jézust kivéve - átmeneti esetek voltak. Még nincs itt az ideje, de majd akkor ott találkozunk és megbeszéljük. :)
eMeL · http://emel.blog.hu/ 2010.12.13. 20:47:19
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.12.13. 21:27:22
De ha valaki abban hisz, hogy nincs semmi, akkor választhatja azt is, hogy nem foglalkozik a témával, aztán a végén úgyis kiderül majd, hogy jól döntött-e B)
eMeL · http://emel.blog.hu/ 2010.12.13. 21:38:17
Illetve ha isten valóban Isten, akkor az "istennek tetsző életet" többre értékeli hókuszpókuszokat végzőm Pascal féle "megélhetési hívőknél" és kellemes meglepetés várja az ateistát.
Az ide kívánkozó viccem:
Szentpéter kiosztja az új lakóhelyeket. Az egyik püspök felháborodottan mutat a viskójára és a mellette levő palotára.
- Ki lakik abban?
- Egy ügyvéd, válaszol St,Péter
- Én egy ilyen kalibát kapok püspök létemre, neki meg egy palota jár? Hogy van ez?
Mire szent Péter válaszol:
- Ja kérem püspökünk rengeteg van, de ő az egyetlen ügyvéd!