Az utcán járva láttam a Comedy Central reklámját a lila szájú, foghíjas, visszataszító rajzfilmfigurával, és a látvány eszembe juttatta a „csodaszép” rajzfilmeket a Cartoon Network-on és a Nickelodeon-on.

A Nickelodeon-ban nem biztos, de a Cartoon Network bizonyosan sugárzott olyan rajzfilmeket, amiket látva kételkedni kezdtem a készítők épelméjűségében. Konkrét címek nem jutnak eszembe, csak az ocsmányabbnál ocsmányabbak a figurák, amiknek nemegyszer szó szerint taknyuk-nyáluk összefolyt. Beszéd közben köpködtek, nyáladzottak, böfögtek, és amikor meg voltak fázva, akkor nagy zöld cseppek (jó esetben csak cseppek) himbálóztak az orruk végén.

Ez valami modern rajzfilmes trend lehet, hogy rajzoljunk minél visszataszítóbb karaktereket, leszámolva a Disney-féle mesevilággal. Világválság a kultúrában. Sok modern rajzfilmben torz, csúnya emberek vannak, vagy különböző szörnyfajzatok, amiket amúgy csak lidérces álmaiban szokott látni az ember.

Mi még gyerekkorunkban normálisan megrajzolt rajzfilmeket láttunk. Frakkot, Futrinka utcát és hasonlókat. Azon gondolkoztam, hogy milyen hatással van a gyerekre, ha fogékony korszakában nem normális figurákat, hanem azonosíthatatlan génhalmazokat lát a képernyőn? Nem hat ez negatívan a szépérzékre? Talán feleslegesen aggódom emiatt, és a gyerekek simán kiheverik a látottakat. :) Majd kiderül, ha meglátjuk, hogy a felnövekvő generáció milyen világot fog építeni.

Az is lehet, hogy a mondanivaló több nyomot hagy a gyerekben, mint maga a megvalósítás, hiszen hagyományos rajzfilmen is lehet torz történetet elmesélni, ahogy erre már itt is volt példa. Tekintsétek meg, és borzongjatok. :)