Néhány hete volt egy interjú a New York Times-ban egy afrikai közgazdásznővel, aki az afrikai segélyezés ellen beszélt azt állítva, hogy a segély csak ront Afrika helyzetén, és le kellene állítani teljesen, egyébként a kontinens soha nem fog tudni a saját lábára állni gazdaságilag.
Ezt a témát mások is pedzegették már korábban megfejelve azzal, hogy ez nem biztos, hogy véletlenül alakult így. Elvégre, a gyakorlat azt mutatja, hogy a helyi diktátorok lenyúlják a segélyek nagy részét, azt is, amit természetben adnak, és a segítség így nem közvetlenül a lakossághoz kerül, hanem piacra dobják jó pénzért, amivel tönkreteszik a helyi termelőket, akik persze nem tudnak versenyezni a piacot így elárasztó olcsó európai és más fejlett világbeli termékekkel. Vagyis az eredmény éppen az lesz, hogy a kontinens önálló gazdasága soha nem fog beindulni. Ha ezzel a szemmel nézünk a problémára, akkor adódik a kérdés, hogy a nyugati fejlett világnak vajon jól jönne-e egy Kínához hasonló vetélytárs a világpolitikában. Például egy erős Afrika. Elképzelhető, hogy az egész segélyezés éppen azt a célt szolgálja, hogy ennek elébe menjen?
Amennyiben így van, akkor a terv mesteri. A felszínen az emberi szolidaritásra alapoz, és senkinek egy szava sem lehet, hiszen segítünk szegényeken ott, hogy kevesebbet szenvedjenek. Rocksztárok, hírességek állnak az ügy mellé, nyilván jóhiszeműen, és időt és energiát nem kímélve szervezik a segélyakciókat. A felszín alatt viszont működik a fenti destruktív mechanizmus, és a mesterséges tápláláson tartott kontinens soha nem fog tudni felkelni a betegágyból, hogy megpróbáljon a saját lábára állni.
Nem tudom, tényleg így van-e, elég cinikusan hangzik, de a nagypolitikától ugye soha nem állt messze a cinizmus. Mindenesetre, ha legközelebb hallasz egy újabb óriási segélykoncertről, akkor érdemes kicsit elgondolkozni rajta, hogy ez valóban mankó-e, amit egy rossz állapotban levő embernek adunk, hogy járni tudjon, vagy igazából drog, amivel ugyan csillapítjuk valamennyire a fájdalmait, de el is kábítjuk annyira, hogy ne tudjon magáról gondoskodni.
A segély rafinált fegyver?
2009.03.17. 08:12 blogíró
1 komment
Címkék: afrika politika
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kg-- 2009.03.17. 11:09:44
Ezt igaznak érzem minden segélyre, támogatásra. A koldus alamizsnája, Afrika megmentése, vagy a globális felmelegedés megfékezése ebből a szempontból nagyon hasonló.
Az ember egy találékony élőlény, tehát a támogatás nagy része nem oda fog kerülni, ahová azt hittem, hogy kerülnie kellene.