Az egyik este éppen a krokodil könnyezési szokásairól olvasgattam, ahogy más emberek is szokták vacsora után, amikor váratlanul megtudtam, hogy miért beszélünk krokodilkönnyekről, ha valaki bőségesen hullatja a levet a szeméből. A hagyomány szerint a krokodil azért sír, mert így csalogatja magához az áldozatait, illetve egy másik variáció szerint megsiratja azokat, akiket megöl, majd felfalja őket, hogy ne vesszenek kárba.
Ez a könnyezés érdekes dolog amúgy. Az ember az egyetlen lény, akinek nem csak a fizikai fájdalom, hanem érzelmek hatására is potyognak a könnyei. De vajon miért kell a fejünkből folyadéknak folynia, ha szomorúak vagyunk? Mérnöki szempontból nem tűnik túl elegáns megoldásnak, hogy a szemünk extra kenőanyagot termeljen csupán azért, hogy mások is lássák szomorúságunkat. Mintha az evolúció fogta volna az első dolgot, ami a éppen kezébe akadt, és azt kötötte össze a bánat-áramkörökkel.
Vagy ott van a fájdalom, amivel kapcsolatban már Yossarian is megjegyezte, amikor Scheisskopf hadnagy feleségével diskurált az ágyban, hogy miért nincs inkább mindenkinek egy lámpa a homloka közepén. Az is ellátná a jelzőfunkciót ugyanúgy, és nem kellene az embernek kínok között fetrengenie, ha valami éppen komolyabban elromlik a porhüvelyében.
Ilyen kérdések leginkább akkor szoktak felmerülni bennem, ha az intelligens tervezésről olvasok, ami ugye azt propagálja, hogy a világ nem alakulhatott ki magától, ehhez feltétlenül szükség volt egy intelligens tervezőre. Ha a fenti példákat nézzük, akkor a tervező semmi esetre sem lehetett nagy művész, inkább amolyan kelletlen mesterember, aki gyorsan összecsapja a munkát, és alig várja, hogy vége legyen már a munkaidőnek.
Az intelligens tervezésre Richard Dawkins azt mondta, hogy nem más, mint csupán egy gondolatblokkoló klisé. Ebben van igazság, és Dawkins természetesen rosszallóan mondta ezt, de az efféle blokkolást éppenséggel lehet hasznos dolognak is tekinteni. Aki leblokkolja a csapongó gondolatait azzal, hogy valaki teremtett minket, nem fogja a fejét feleslegesen törni olyan dolgokon, hogy miért vagyunk itt, mi a célunk az életben és hasonlók, hiszen a válaszok megvannak a Bibliában vagy egyéb helyeken, és az ember nyugodtan koncentrálhat arra, hogy minél teljesebb életet éljen, nem kell hiábavalóan gyötrődnie a lét kérdésein.
Egész csábító a gondolat. Amúgy is túl sokat agyalok. Lehet, hogy én is boldogabb lennék, ha felcsapnék az intelligens tervezés élharcosai közé? Még gondolkodom rajta. :)
Hogyan tervezzünk intelligensen krokodilkönnyeket
2009.05.01. 21:12 blogíró
12 komment
Címkék: fájdalom tervezés könny krokodil intelligens
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kg-- 2009.05.02. 09:37:21
A nagyok közül a hímek állítólag szívesen eszik a kicsiket, ezáltal fékezve meg a konkurencia elszaporodását. A nőstények meg pont azért vannak ott, hogy akadályozzák az irtást.
Most képzeljük el annak a bennszülöttnek a helyzetét, aki a kis krokodilok körül csámborog, és vagy egy lakomára kész hímmel, vagy egy kicsinyeit védő nősténnyel találkozik.
kg-- 2009.05.02. 10:09:27
Képzeljük el, hogy embert (sőt, emberi fajt) tervezünk :) Nyilván lusták leszünk mindenféle csip-csup dologra előre gondolni, ezért úgy döntünk, tápláljuk be az alaptörvényeket (nevezzük ösztönöknek), és a nem definiált szituációkat majd megpróbálja az egyed feloldani úgy, hogy a reakciói az alaptörvények által kijelölt irányba mutassanak.
Itt van ez a fájdalom dolog. Hogyan szabályozzuk? Adtunk egy önfenntartás nevű elsődleges ösztönt ennek a teremtménynek, tehát valószínűleg igyekezni fog kikerülni az őt károsító helyzetekből. A két véglet: legyen csak egy kis jelzés, hogy gond van, vagy legyen a bajjal egyenes arányban? A kis jelzéssel probléma lesz, ez az ember hajlamos átsiklani a kis jelzések felett, mert annyi inger éri. Ráadásul az egyszerűség kedvéért úgy alkottam meg az ingerfeldolgozó részét, hogy az erősebb ingerre fogékonyabb legyen. Az egyenes arányos is okozhat galibát, mert a túl nagy inger is meggátolhatja a cselekvésben, de ez mégis csak működőképesebbnek tűnik az esetek nagy részében. Akkor maradjon az utóbbi, és tegyünk be még egy vészmegoldást az igazán nagy fájdalmak esetére. Nevezzük mondjuk "sokkos állapotnak"-nak, és - na igen, ez a toldozgatás eredménye - kapcsoljuk le az agy egyes részeit (köztük a fájdalom feldolgozásáért felelős részeket is) időlegesen, hátha ebben a zombi üzemmódban biztonságosabb helyre bújik, vagy legalább meghúzza magát, hogy ne vegyék észre.
Aztán itt ez a könnyezés. Terveztem egy jó kis mechanizmust, ami nem engedi kiszáradni a szemet. Erre az "ügyfél" rájött, hogy szabályozható is lehetne, pl. erős szélben több könny is tudna jönni, azon kívül még jó egy pár dologra, pl. szembe került kisebb idegen tárgyak eltávolítására is praktikus. Tehát egy kis módosítást kellett tennem. A lehetséges eseteket nem akartam felsorolni a programban, egyszerűbbnek tűnt az a szabály, hogy kisebb kellemetlenségek esetén automatikusan beindul egy erősebb könnyezés. Sajnos lettek mellékhatások. Nehéz definiálni, mi a "kisebb" kellemetlenség, és hol kezdődne a "nagyobb". Így a könnyezés funkció bent maradt bármilyen probléma esetén. Ráadásul arra nem gondoltam, hogy a lelki/érzelmi modul is tud küldeni olyan jeleket, amik alacsonyabb szinten ugyanúgy a "kellemetlenség" kategóriába esnek, ezért ilyenkor is könnyezni fog. Na mindegy, szerintem működik, legközelebb meg majd mondja meg pontosan, mit akar.
(A fenti gondolatmenet a fantázia szüleménye! Tényleg nem én voltam! :) )
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.02. 15:37:23
Egy városi emberről még el tudom képzelni, hogy összetéveszti a gyereksírást a kis krokodil hangjával, de benszülöttek esetében, akik napi szinten együtt élnek az állatokkal, ez nem túl valószínű.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.02. 15:40:59
Az intelligens tervezésben éppen ez a furcsa, hogy bár az elméletben szándékosan nincsen benne, de a hívei szerint természetesen Isten a tervező.
Ha egy mindenható lény készített minket, akkor kissé különös, hogy olyan tervezési furcsaságok vannak bennünk, amelyek bárkinek feltűnnek, aki nem elfogultan közelít a témához.
Isten bizonyosan jobb munkát végzett volna. :)
spig 2009.05.02. 16:59:06
Abszolút azonosulni tudok Yossarian gondolatmenetével,és azzal,hogy "bükkfagatyás" félmunkát végzett.Viszont arra gondoltam,azért tette ezt,hogy nekünk is maradjon valami,hiszen ha minden tökéletes lenne bennünk és körülöttünk,napszám unatkozhatnánk.Így -félkészen és tökéletlenül - tudunk játszani (rájönni,hogy a tűz mi mindenre jó;a szél,a Nap,a víz erejére,arra,hogy az alma miért nem felfelé esik,hogy ha segítséggel is,de tudunk repülni,mindenféle nyavajákat meg tudunk gyógyítani,sokat már megelőzni is...kiválóan tudjuk egymást ritkítani,hogy ne népesedjünk túl,és szennyezni a környezetet,hogy aztán valahogy helyrepofozzuk,amit elszúrtunk,tudunk férfiból nővé válni-fordítva még nem megy tökéletesen,de nem adjuk fel ....és még sorolhatnám :) )
Tehát az élet egy játék,amiben mi vagyunk a bábuk, a "bükkfagatyás" néha közbeszól,oszt néhány jobb lapot,vagy elvesz mindent,és kíváncsian szemléli,mit tudunk az új helyzettel kezdeni.
Jól szórakozhat... :P :D
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.02. 18:26:43
A körülöttünk levő világnak nem kellene tökéletesnek lennie, de bennük azért lehetne kevesebb hiba.
Ahogy Yossarian mondja: "hát hogyan tisztelhet az ember olyan Felsőbbrendű Lényt, aki szükségesnek látott beilleszteni a teremtés isteni rendszerébe olyan tüneményeket is, mint a takony meg a fogszuvasodás."
:)
spig 2009.05.03. 10:10:09
(a takony egyébként nem az,az egy tisztító/szűrőfunkció végeredménye) :D
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.03. 17:49:25
Gondolom tanulmányaid során azért te is gondoltad egyszer-kétszer, hogy ez meg az miért működik ilyen furán.
Pl. az a bizonyos tisztító funkció is működhetne éppen melléktermék nélkül, ha tényleg tudatos tervezés eredménye lenne, és nem az evolúció szeszélyéé. :)
spig 2009.05.03. 18:53:11
Kéremszépen,örülnünk kell annak,amink van.Lehetett volna rosszabb is.Nohat :P :D
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.03. 19:09:53
spig 2009.05.03. 19:25:59
I. P. S. 2010.07.05. 21:40:55
A cikkről pedig annyi jutott eszembe, hogy állítólag a szubjektív fájdalom idegileg nagyon hasonló (azonos?) a testi fájdalommal, így lényegében érthető, hogy miért sírsz akkor is, ha bánatos vagy. De a dolog neurológiájával nem vagyok tisztában, csak úgy hallottam. A szociális idegtudomány szokott ilyeneket kutatni, hogy a társ halála tényleges fájdalommal jár, meg hogy a magány tényleg fáj.