Velem gyaloglás közben is előfordult, hogy arra emléxem, h elindultam haza, aztán snitt.. és otthon vagyok.. gyorsabban mint kéne, gyalog.. délitől a blahán fél óra alatt, nem tudom hány lámpán át, de semmi nem rémlett, hogy én merre mehettem:)

Mondjuk ez főleg akkor fordult elő, mikor olvastam útközben, mert a gyaloglás maga olyan unalmas... :)

nálam ez rendszeres biciklizésnél. Annyira ösztönösen kerülgetem a kátyúkat, hogy már fel se tűnik. Tekerés közben jutnak eszembe a legjobb gondolataim.

Tekerés közben jutnak eszembe a legjobb ötletek :) Ezt akartam írni.

Még régen általános suliból hazafele a járdaszegélyen egyensúlyozva jöttem haza. Szinte mindig leestem, vagy legalábbis egyensúlyt vesztettem, kivéve, mikor a gondolataim nagyon messze jártak. Ekkor azon kaptam magam, hogy már szinte otthon vagyok, és még mindig a járdaszegélyen...
Vajon van olyan hipnotikus állapot vmi sportban, hogy az ember elvonatkoztat (csak rá lehet már kondicionálni erre az agyat) és megnyer egy grandslam teniszdöntőt, vagy 1500m sikfutást, úgy, hogy közben pl az esküvőjét tervezgeti?

@Ypszi: Én is szoktam néha gyaloglás közben olvasni, de én nem mertem úgy végigmenni az úton, hogy közben nem nézek fel. :D

@SvenH: igen, biciklizés közben is van néha ilyen, de utólag öntudatra ébredve azért ilyenkor is sokszor arra gondolok, hogy csak mázli volt, hogy nem mentem egy kocsi alá :)

@OnSightFree: olvastam, hogy a sportolók sokat használják a vizualizálást (elképzelik magukat, ahogy elsők lesznek, stb.), úgyhogy ott is valamilyen automatizmusra nevelés a cél.

Az esküvő tervezése és hasonlók náluk arra is jó lehet, hogy eltereljék a figyelmüket a testük tiltakozásától, ami inkább pihenne, mint futna. :)

Nekem gyalog is simán működik az autópálya-hipnózis, vannak napok, amikor a melóban térek magamhoz, gép előtt ülve, aztán agyalok, hogy vajon hogy a frászkarikába' jutottam el ide :).

@blogíró: szerinted tudatosan nem néztem fel?:P

Amúgy vezetni alvajárva is lehet.

Hmm, eszembe jutott erről egy szint a piálásban. Tudjátok, mikor valaki olyan részegre issza magát, hogy máshol ébred mint a buli, azt mondják (vagy vmi ilyesmit), hogy "teleportálósra itta magát" ? :)
Ez kb 1-el van a "láthatatlan vagyok" szint felett.

Nem feledem, mikor barátom egy kemény buli után otthon ébredt, mondván "Bakker, hol az autóm?? És kinézve az ablakon, ott állt tip-top beparkolva.... Hasonló tudatalatti vezetés lehetett az is

na de ez már kissé offtopic :P

A teleportos hazaút buli után érdekes tud lenni :) A rekord az akkor volt, amikor először ittam Absinthot. Arra még emlékszem, hogy megittam, majd kértem még, mert ízlett, aztán még egyet. Utána azt vettem észre, hogy otthon vagyok a bulitól 20km-re, s vasárnap dél, s épp felébredek. Persze akkor nem kocsival voltam :)

Reggelente a készülődés ilyen automatikus néha. Elkezdek készülni, aztán a kocsiban "térek magamhoz", majd elkezdek azon gondolkozni, vajon kikapcsoltam-e a kávéfőzőt vagy sem :)

Igazán türelmesen vártam, de csak nem jött az az összegző comment, hogy: "Részegen hazabicikliztem, közben kiolvastam egy könyvet, és a kocsi is hazakerült." Akivel megtörtént, mindenképpen írja meg :)

Szerintem az összes olyan tevékenységre működik, amit már eléggé begyakoroltunk ahhoz, hogy odafigyelés nélkül sikerüljön. Pl. egy tányér levest is meg lehet enni elmélyült olvasás közben - bár elismerem, ez általában veszélytelenebb az autóvezetésnél :)
De ott vannak azok a profi sziklamászók, akik csak úgy felfutnak a függőleges falon/sziklán. Ők már nem keresgélik tudatosan a kapaszkodókat, a testük tudja a dolgát.
És hát a legtöbb monoton munkát is az tesz elviselhetővé, hogy a gondolatok elkalandozhatnak.

és azt miért várjátok el, hogy a memóriátok hibátlanul működjön? lehet, hogy csak nem emlékeztek arra, hogy mit csináltatok pl. részegen. :) egy hasonló tipikus példa az álmainkra való emlékezés, bár ha felébredés után azonnal megpróbálod felidézni, akkor jó eséllyel fog menni később is. :)
az automatikus cselekvésekhez pedig nem kell tudatosság, ami pedig nem tudatosult, arra nem fogsz utána emlékezni (legalábbis tudatosan nem).

@kg--: Nem kötekedésből, de szerintem a sziklamászó videókon a profik akiket látsz azért futnak fel, mert századszorra másszák az adott utat. Első próbálkozára nem szaladgálnak mint a pók azért :)
(V-s út felé én sosem másztam de azért van tapasztalatom)

Amúgy jó lenne ha egy agykutató olvasná a kommenteket, mert valahol régen azt olvastam, hogy a rutinszerűvé vált cselekvésekért a kisagyunk felel, és nem a nagy hírhedt cotrex... Ha ez igaz, akkor kisagyunkat nem szabad lenézni, elvégre képes biciklizés közben kiolvasni egy könyvet, úgy, hogy közben megtervezted az esküvödet és aludtál.

Ja, és a kocsi is hazakerült :P

Van egy cikk a szeptemberi IPM-ben, ami érintőlegesen idekapcsolódik. A gondolkodásról, álmokról szól, de egy bekezdés megemlíti, hogy megváltozott tudatállapotban - pl. elmélyült tevékenységek, álom - közben a hipnózishoz hasonlóan az agy tudatos, kritikai érzékkel bíró része mással foglalkozik ugyan, de az ember mégis reagál a külső hatásokra.
A dolog annyiban érdekes jelen poszt szempontjából, hogy a külső ingerek ilyen tudatállapotban szuggesztióként is működhetnek, főleg, ha direkt befolyásolásra találták ki őket.
Pl. hipnotikus autóvezetés közben látott óriásplakátokat nem fogok tudni tudatosan felidézni, mégis valószínűleg befolyásolni fog a későbbiekben, méghozzá hatékonyabban, mintha tudatosan pillantottam volna meg. Ugyenez igaz lehet rádióreklámokra. Elgondolkodtató, hogy esetleg nem csak a reklámok hatnak ilyenkor mélyebben, hanem pl. egy elgázolt kisállat látványa is befolyásolhatja a tudatallattit, kiváltva egy óvatosabb vezetési stílust. (Bár ebben nem vagyok biztos, mert állítólag ebben a hipnotikus állapotban a személyes jelképeké a főszerep, azok hatnak igazán.)