Friss topikok

  • Eva950: Ez a drága ember vajon meddig élt? Lényeg az, hogy gyors volt. Szegény beteg nem szenvedett sokat. (2011.03.12. 17:36) A leggyorsabb késforgató a sebészek között
  • kaqxar: @blogíró: nagyon várom a folytatást. addig a régiekkel szórakoztatom magam. meg talán a tedes vid... (2011.03.08. 10:29) Hogyan működik a zene?
  • Eva950: Kipróbáltam, furcsa. Kábítószer közeli élmény: Régebben történt. Kórházban voltam, megműtöttek. Mi... (2011.02.11. 22:59) LSD szimulátor
  • blogíró: @UnA: a tolerancia ebben a tekintetben olyan, mint liberalizmus. Elsőre jó ötletnek tűnik, de időv... (2011.02.11. 21:49) Az élet paradoxonai
  • blogíró: Igen, így is lehet értelmezni, mindenesetre elég bizarr rajzfilm. :) Aki nem tudja, milyen gonosz... (2011.02.09. 17:43) Csak az egyik orrlyukad működik

A pénzfeldobás, mint életstratégia

2009.09.20. 22:21 blogíró

Nemrég a Yes Man című Jim Carrey film kapcsán merült fel egy beszélgetésben, hogy érdekes lenne az életben is kipróbálni hasonlót, mint amiről film szól: az ember nem vacillálna, ha szembejönne egy lehetőség, hanem gondolkodás nélkül igent mondana rá. Így valószínűleg sok olyan tapasztalattal lehetne gazdagodni, amiket amúgy elmulasztunk, mert nem merünk igent mondani az adott szituációban. A film mellesleg valós élményeken alapul, az eredeti ötletgazda 6 hónapig mindenre igent mondott, úgyhogy már van rá példa, hogy valaki megpróbálkozott ezzel a módszerrel.

Egy ilyen stratégia nagymértékben leegyszerűsíti a döntéshozatalt, de lehet tovább is egyszerűsíteni, hiszen pénzfeldobással is meghozhatjuk a döntéseket. Ezt sokan alkalmazzák úgy, hogy amikor már racionálisan körbejártak egy problémát, és nem tudnak választani az alternatívák közül, akkor feldobnak egy pénzdarabot, és ezzel döntik el a kérdést. Az előzetes racionális mérlegelés persze nagymértékben korlátozott a rendelkezésre álló idő, információ, valamint az egyén mentális képességei függvényében, ezért a döntés racionalitása valójában sokszor csak illúzió. Ezen felül ott van még a véletlen is, aminek sokszor nem is vagyunk tudatában, és ezért a világot sokkal érthetőbbnek hisszük, mint amilyen valójában. Arról már nem is szólva, hogy sokszor utólag racionalizálunk dolgokat a lelki békénk érdekében.

A racionalitás korlátait figyelembe véve érdekes lenne, ha valaki egyszer nekiállna tiszta stratégiaként alkalmazni a pénzfeldobást, vagyis nem is töltene időt előzetes racionális mérlegeléssel, hanem minden fontos döntést (megvegyem a kocsit? összeházasodjak vele? elfogadjam az állást? stb.) pénzfeldobással döntene el. Hosszabb távon vajon rosszabb vagy jobb eredményt érne el, mint mi többiek, akik inkább racionálisan igyekszünk döntéseket hozni?

Kellemetlen lenne, ha esetleg az derülne ki, hogy egy kellőképpen felgyorsult és komplex világban a racionalitás már nem is annyira hasznos dolog, mert a döntéshozatal bonyolultsága miatt a véletlen stratégia is hasonló eredményt hoz. :P

8 komment

Címkék: döntés pszichológia véletlen pénzfeldobás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OnSightFree 2009.09.21. 09:58:15

Tudom javasolni a témában Mérö László Mindenki másképp egyforma c. könyvét. Zseniálisan fejtegeti a racionális döntések játékelméleti alapjait. Többek közt az is kiderül, hogy hosszútávon bizony sok esetben megéri bizonyos alapvetö szabályokhoz ragaszkodni, illetve hogy a dobókocka nagyon is (söt, több mint) elfogadható döntési alap !

www.libri.hu/konyv/mindenki-maskepp-egyforma.html

Ami engem illet, én intuitiv/érzelmi alapon döntök, és utólag magyarázom meg magamnak, hogy az jó... :-). Ehhez meg nem kell pénzérme.

Apropó, melyik filmben is volt, hogy csávókám mindent pénzfeldobással döntött el, aztán kiderült, hogy az érme mindkét oldala fej.... :P

kg-- 2009.09.21. 13:44:49

Én a "saját" döntés mellett vagyok. Mindegy, hogy "intuitív", vagy "racionális", de ha egyszer úgy gondolom, hogy az nekem jó, akkor már könnyebb azonosulni a döntéssel, akár még utólagos elméletgyártásokat is megér.

A pénzfeldobás eredményével azonosulni lelkileg annyit jelent, hogy beismerem, annyira szerények a képességeim, hogy a véletlen jobb tanácsadó. S ha ebből kifolyólag kudarc ér, nem szólhatok semmit, mert amilyen szerencsétlen vagyok, saját kútfőből még rosszabbul döntöttem volna.
Ebben a verzióban a fejlődés lehetősége is ki van zárva, döntéseim soha nem lesznek egyre jobbak.

OnSightFree 2009.09.21. 16:58:10

@kg--: Az a vicc, hogy elvileg léteznek olyan "játékok", mármint játékelmélet szerint, amelyben hiába okoskodsz, kizárólag a dobókocka-stratégia szerint játszó ember vagy embercsoport fog hosszútávon gyözedelmeskedni.

Ettöl független - büszke ember lévén - osztom az álláspontodat, és hagyatkozom saját magamra. Csak aztán nehogynekem bebizonyitsa valaki, hogy az agyamba van épitve egy véletlengenerátor neuronkör
(o-O)

Dewla · http://konnektor.org 2009.09.22. 09:54:15

Van egy könyv a témában Luke Reinheart: A Kockavető.

www.libri.hu/konyv/a-kockaveto.html

Egy pszihiáterről szól, aki egyszercsak elhatározza, hogy az élete bizonyos pillanataiban kockával dob és bármi történik követi azt amit a kocka kér tőle. Elég érdekes dolgok keverednek ki belőle.

Hasonló a mondanivalója mint a Yes Man-nek.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.09.22. 13:06:54

A kommentekből ítélve azért ragaszkodunk a saját döntéshez, mert ez így jobb érzés, mint ha be kellene ismerni, hogy esetleg nem vagyunk jobbak a dobókockánál.

Vagyis maga a tény, hogy szeretünk racionálisan dönteni, valójában nem racionális döntés eredménye. :D

kg-- 2009.09.22. 16:05:16

"Vagyis maga a tény, hogy szeretünk racionálisan dönteni, valójában nem racionális döntés eredménye."

Természetesen nem létezik racionális döntés :)
Az agyban nincs "racionális" kapcsoló :) (azt hiszem)

Azt nevezzük racionálisnak, amiről úgy gondoljuk, hogy tudunk mellette érveket felhozni. És az az intuitív, ami mellett lusták vagyunk (tudatosan) érveket keresni.

Belegondolva, ilyen alapon a kocka (kártya, csirkecsont, füst, stb.) által kiadott eredmény előzetes elfogadása is egy valamilyen döntés eredménye, tehát nincs kizárva, hogy végül elégedett lesz aki a szerencsére (statisztikára, Istenre, szellemekre, stb.) bízza a döntést.

kg-- 2009.09.22. 16:10:07

"Csak aztán nehogynekem bebizonyitsa valaki, hogy az agyamba van épitve egy véletlengenerátor neuronkör"

Van, aki szerint az ember kiszámítható. Ha fogantatástól kezdve tároljuk és helyesen értelmezzük az embriót, majd később az embert érő összes hatást, megjósolható lesz az ember viselkedése egy adott szituációban.
Mondjuk itt még nem tart a számítástechnika, az elmélet még nem bizonyított.

Egy dolog tudná ezt nagyon keresztülhúzni: a természetfeletti. (Külső sugallatok, a lélek önállósága, ilyesmik.)
Ez az, amit jelenleg "statisztikai hiba"-ként tudunk értelmezni, ha észreveszünk :)

laci_ 2009.09.27. 11:25:32

@OnSightFree: Batman - The Dark Knight.

Konkrétan Two-Face volt az a szereplő, aki e szerint élt: www.imdb.com/character/ch0000190/

Ő mondjuk tudatában volt annak, h egy forma oldalú pénzérmét dobál, úgyhogy azt is tudta, hogy hogyan kell feltennie a kérdést, hogy jó legyen neki :)