Valahol éppen a címbeli jól ismert kérdést boncolgatták megint, hogy sok nő miért vonzódik jobban a csapodár, szoknyavadász férfiakhoz, mint a hűségesekhez, és ez eszembe juttatta az evolúciókutatás szexi fiú hipotézisét, melynek alapján a kérdés esetleg tudományosan is megválaszolható. A hipotézis ugyanis úgy szól, hogy az anyák olyan fiút törekednek legyártani, aki aztán a lehető legtöbb nősténnyel párosodik majd, mert genetikai szempontból ez a legcélravezetőbb módja, hogy az anya biztosítsa saját genetikai anyagának továbbörökítését. A nők számára vonzó fiú előállításához természetesen célszerű olyan hímet keresni, aki szintén ilyen tulajdonságokkal rendelkezik. Az olyan férfi viszont, aki vonzó a nők számára, és sok nővel létesít kapcsolatot, jó eséllyel nem a monogám típusba tartozik, a nők ennek ellenére mégis vonzódnak hozzá, bár tudható, hogy egy monogám kapcsolatban a génjei miatt nem tud majd sokáig hűséges maradni. Ez tehát egy lehetséges genetikai magyarázat arra, hogy sok nő miért tart ki inkább a csapodár férfi mellett akkor is, ha tudja, hogy az úgyis megcsalja előbb-utóbb.
A fenti Wikipédiás bejegyzés mellékesen megemlíti azt is, hogy egyes kutatások szerint a nők a legtermékenyebb időszakukban a fentiek miatt a macsókhoz vonzódnak, az idő többi részében viszont inkább a gondoskodó típusú férfiakat részesítik előnyben. Ebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a hűtlenség a nőknél teljesen természetes jelenség, és evolúciósan előnyös is, hiszen így egyrészt megszerezhetik a továbbörökítéshez szükséges legjobb géneket az alfahímektől, másrészt viszont be tudnak biztosítani a gyerekek számára egy gondoskodó apát, aki nem fog más nőket hajkurászni, viszont odafigyel az utódokra.
Ezen a ponton felötlött bennem, hogy amennyiben elfogadjuk a hipotézist igaznak, akkor furcsa, hogy miért találták ki annak idején a monogám kapcsolatokat, ha ezek ellentmondanak mind a férfi, mind a nő genetikai késztetéseinek. Ellátogatva a Wikpédia monogámia szócikkére kiderült, hogy antropológiai kutatások szerint a társadalmak 80-85%-a megengedi a többszereplős házasságot, vagyis a mi társadalmunk a kisebbséghez tartozik a monogámiához való ragaszkodásával.
Ha a genetikai megközelítést vesszük alapul, akkor lehet, hogy az ideális forma a csoportházasság vagy a láncházasság (line marriage, nem tudom, van-e rá magyar kifejezés) lenne. Ez utóbbi egy elméleti házasságtípus (különböző könyvekben járták körül), a csoportházasság egy formája, ami úgy működik, hogy folyamatosan új tagok (férfiak és nők is) házasodnak a csoportba, így a házasság soha nem ér véget, örökké tart. Nem tudom, hogy ilyen lesz-e valaha (és hogy szívesen részt vennék-e benne :), de erről még eszembe jut, hogy ezeknek a csoportos házasságoknak az alapja egy a kilencvenes években kreált fogalom, a polyamory, amire tudomásom szerint szintén nincs magyar kifejezés. A vonatkozó lap.hu oldal is ezen a néven fut, úgyhogy aki még nem hallott róla, és érdekli, hogy mit találtak megint ki nyugaton, az ott olvasgathat a témáról.
Ennyit mára a genetikáról. B)
Manéla · http://www.manela.freeblog.hu 2010.05.24. 10:58:57
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.24. 17:27:38
Asidotus 2010.07.05. 22:08:34
Esélyes, hogy az emberek 85 %-a monogám házasságban él.