Ma biciklizés közben megálltam egy padnál, és ott üldögélve láttam egy lányt, aki futás után odasétált a park egyik fájához, átölelte, nekitámasztotta a homlokát, és percekig állt így átkarolva a fát. Eddig még nem tapasztaltam ilyen jelenséget, ezért az emberi lélek nagy ismerőjéhez, a Google-hoz fordultam, hogy megtudjam, milyen motivációk állhatnak a faölelés hátterében.

Gyorsan kiderült, hogy ez is amolyan new age-es dolog, faterápiának hívják, és egyfajta feltöltődésre, relaxációra szolgál. A cikk alapján ártalmatlan tevékenységnek tűnik, és akár tényleg lehet relaxáló hatása, bár azt a részt már túlzásnak éreztem, amikor a cikkíró azt fejtegette, hogy a különböző fafajták eltérő hatással bírnak, és más fát kell választani szerelmi bánat esetén, mást depresszióhoz, és így tovább.

Persze a Nők Lapja Café profiljába ez a cikk tökéletesen illik, és nyilván nem is én vagyok a célközönség, mert nekem egyből olyan földhözragadt dolgok jutottak az eszembe, mint például, hogy a fa törzséről rám másznának a hangyák, ha ott ácsorognék. :P Az mindenesetre tetszett, hogy a lány nem zavartatta magát, és teljes nyugalommal álldogált ott az én és a többi hozzám hasonló értetlen ember pillantásától nem zavartatva magát.

Amúgy kicsit olyan volt, ahogy ott állt arccal a fa felé fordulva, mintha éppen büntetésben lenne. :D