Először a lebegéskabin miatt akadt meg a szemem ezen a cikken, de ez csak a felvezető volt ahhoz, hogy utána a szerző az időhöz való viszonyunkat boncolgathassa. A cikk szerint 40 éve még azon tanakodtak a filozófusok és a szociológusok, hogyan fogjuk azt a rengeteg szabadidőt értelmesen kitölteni, amihez a technika fejlődésével a közeljövőben bizonyosan hozzájutunk. Ehhez képest az emberek manapság stresszesebbek, úgy érzik, hogy kevesebb idejük van, és a felmérések szerint egy órával kevesebbet is alszunk, mint a szüleink generációja.

A mobiltelefon kapcsán máshol is emlegették már, hogy a használatával az idő mintha folyékonnyá válna. Nem kell például pontos időponthoz kötni egy találkozót, mert ha valamelyik fél késik, akkor egyszerűen szól a másiknak, így a találkozó időpontja rugalmasan kezelhető. A mobillal, a számítógéppel és a hasonló eszközökkel most már mindig, mindenhol elérhetőek vagyunk, ezért az élet időbeli keretei egyre inkább elmosódnak. Egyre kevésbé van szükség arra, hogy konkrét időponthoz kössük a munkát, a szórakozást, a találkozásokat, és ezért logikusan több időnk kellene, hogy legyen mindenre, mert hatékonyabban tudjuk kezelni az időnket, de általában mégis inkább az időhiányt érezzük.

Nekem erről a Jevons-paradoxon jutott az eszembe, ami szerint minél hatékonyabban használunk egy erőforrást, annál többet fogyasztunk belőle. Ha például hatékonyabb autómotorokat gyártanak, amelyek kevesebb üzemanyagot használnak, akkor nem azt mondjuk, hogy "milyen nagyszerű, hogy spórolhatunk a benzinen", hanem inkább azt, hogy "mostantól olcsóbban autózhatunk, ezért hosszabb utakra fogunk menni a kocsival". Lehet, hogy az idővel is hasonlóan vagyunk: ha rugalmasabban használjuk, akkor nem többet lustálkodunk, hanem igyekszünk inkább minél több dolgot belegyömöszölni a plusz időbe.

A cikk szerzője más gondolati vágányon haladt, mint én, ő az idő okozta stresszet a választási lehetőségekre vezeti vissza. Szerinte azzal, hogy az idő szokásos keretei eltűnnek az életünkből, egyszerre túl sok lehetőségünk van arra, hogyan osszuk be az időnket, és ahogy a választási lehetőségekkel kapcsolatos vizsgálatokból már kiderült, a lehetőségek számának növekedése nem örömöt okoz, hanem éppen hogy frusztrálóan hat, ugyanis így nehezebb dönteni, és utólag kevésbé vagyunk elégedettek a döntésünkkel, mert hátha választhattunk volna jobban is.

Dan Gilbert előadásai ugranak be erről, aki különböző szemléletes példákkal demonstrálta, hogyan befolyásolja a választási lehetőségek száma az elégedettségünket. Nem emlékszem, hogy az alábbi kettő közül melyik előadásában volt erről szó, de minden előadása érdekes, ezért mind a kettőt érdemes megnézni, ha érezted már úgy, hogy stresszel a túl sok választási lehetőség. Az egyiket ennek a bejegyzésnek a végén linkeltem, a másik pedig itt található. (Mindkettőhöz van magyar felirat is, amit a videó alatti dobozból kiválasztva lehet bekapcsolni).