Éppen egy történelmi könyvet olvasok, amiben egy helyen a gazdag angol kereskedő apa és fia vitatkozik egymással. Az apa Kínában élve eltanulta a higiéniát a helyiektől, és a beszélgetésben szembesíti fiát azzal, hogy milyen mocsokban élnek a barbár európaiak:

- Mikor fürödtél utoljára?

- Régen. Az idejét sem tudom.

- Mikor mostad ki a ruháidat?

- Természetesen soha! Miért kellene kimosni őket?

- Mostantól hetente egyszer megfürdesz, és kimosod a ruháidat is!

- Kimosni a ruháimat? Összemennek, tönkremegy a szabásuk, és ki tudja, mi történhet még velük!

- Tetvek vannak a hajadban.

- Nem értem, mit akarsz! Mindenki tetves. A tetvek velünk élnek, akár akarjuk, akár nem. Az ember kicsit vakaródzik, és annyi.

- Én nem vagyok tetves.

- Mert csodabogár vagy. Különc. Mindenki tudja, hogy a fürdés ártalmas az egészségre.

- Bűzlesz.

- Ahogy mindenki más is. Egyébként miért használna mindenki parfümöket? A bűz az élet része.

Ezt a párbeszédet olvasva eszembe jutott egy sci-fi novella, amit régen olvastam a Galaktikában, és ami arról szólt (előre szólok, hogy elmondom a végét, ha valaki esetleg elolvasná), hogy a főhős felfigyel bizonyos furcsaságokra, amikről kiderül, hogy időutazók okozzák őket. Az időutazók a végén fülön csípik a szimatoló főhőst, beteszik az időgépbe, és rábízzák a döntést, hogy válasszon egy dátumot, ahova elküldik (lehet akár a múlt, akár a jelen), mert nem akarják, hogy belekavarjon a dolgaikba.

A kérdés persze fogós, mert ahogy a főhőst is hamar rádöbbenti az egyik időutazó, nem létezik ideális kor. Amit visszatekintve (mert előre ugye nem tudunk) ideálisnak gondolunk, annak a kornak is mind megvoltak a maga problémái, amiket persze az időbeli messzeség romantikusan megszépít. Sok embertől hallom manapság, hogy a világ a szakadék felé tart, minden a szétesés felé halad, a régi értékek devalválódnak és nemsokára minden a fejünkre omlik.

Ilyenkor arra gondolok, hogy vajon nem minden korban ezt gondolták a kortársak? Nem mindig a régi szép időket sírták vissza? A változás nem éppen azt jelenti, hogy valami elpusztul, miközben új dolgok jönnek létre, és a régi struktúrák új formákba rendeződnek?

Ami engem illet, én nem bánom különösebben, hogy itt és most élek. Lehetne rosszabb is, de az emberek inkább panaszkodni szeretnek, minthogy értékeljék azt, amijük van.

Ami pedig az időutazó kérdését illeti, talán inkább a jövőt választanám. Ha a fenti párbeszédre gondolok, akkor mindenképpen. Férfi lévén a higiéniáról elsőnek az jut eszembe, hogy milyen lenne olyan nővel szexelni, aki már hónapok óta nem fürdött. :) Úgy látszik, más az ízlésem, mint annak a bizonyos kuncsaftnak ama klasszikussá nemesedett telefonhívásban. ;)