Meglepve értesültem a minap a NatGeo-ból, hogy nagy kutyaáldozó nép voltunk mi régebben.

A magyarok és a kutyák viszonyáról bennem eddig az a kép élt, hogy pásztorkodási célokra használtuk őket, és nagy haverságban voltunk velük, erre nemrég megtalálták egy középkori magyar város maradványait Budapest mellett, telis-tele áldozati kutyacsontvázakkal. Új házak építésénél nyuvasztották ki a blökiket, hogy szerencsét hozzanak az újdonsült lakóknak. Az nem zavarta különösebben eleinket, hogy közben már keresztények voltak, megtartották párhuzamosan a pogány szokásokat is, biztos, ami biztos.

Elgondolkoztam a hírt olvasva, hogy vajon kinek jutott eszébe először a világon, hogy állatokat áldozzon a jó szerencse érdekében? Üldögélt egy jóember a háza előtt, és felötlött benne, hogy ha hókon csapja Bodrit a kisbaltával az ámbituson, akkor talán nem lesz eső másnap? És ha nem jött be? Akkor addig tette el láb alól a kutyákat, vagy egyéb állatokat, amíg egyszer be nem vált a számítása, és onnantól kezdve nem kételkedett az összefüggésben?

Próbáltam megnézni a Wikipédián, hogy honnan származik az állatáldozás szokása az emberiségnél, de az eredetéről nem sokat tudtak mondani ott sem. Nem sok kétség van, hogy a legelején kitalálta valami félnótás, néhányan átvették, azután pedig az idők során fokozatosan rítussá nemesült. Vajon hány jelenlegi nagyszerű tradíciónk hátterében van olyasmi, hogy annak idején előállt valaki valami sületlenséggel, amire ma már senki sem emlékszik, csak lelkesen követjük a rögzült hagyományt?

Talán jobb is inkább nem feszegetni történelmi tradícióink eredetét, mert esetleg olyan válaszokat kapnánk, amelyek nem lennének az ínyünkre. :)