Sokszor meglepődöm azon, hogy Amerikában mennyire próbálják a nép fejébe verni a fogselyem használatát, ami persze nem azt jelenti, hogy sokan használnák, de legalább tudnak róla, nálunk meg legtöbben csak a fogkeféig jutnak el. A fogorvosok közül, akikkel találkoztam, eddig csak egyetlenegy említette nekem a fogselymet. Neki mellesleg olyan szemei voltak a maszk fölött, amikor fölém hajolt, hogy egyből elvarázsolt, de sajnos ez valami egyetemi klinika volt, és egy rakat másik orvos is ácsorgott a helyiségben, úgyhogy sajgó foggal és szívvel, és fogorvos barátnő nélkül kellett távoznom, túl lámpalázas lévén közönség előtt randira hívni őt.

De most nem a szépszemű fogorvosnőkről akartam írni, hanem a helyes fogmosásról, amiről most olvastam éppen egy tanulságos cikket. Ha a hagyományos módszerrel vízszintesen mozgatod a kefédet, és csak suvickolsz, akkor nem sok hatást érsz el, ha pedig fogkő is kialakul a fogadon, akkor cikk szerint bizonyos lehetsz abban, hogy csak megjátszod a fogmosást.

Itt most akartam tenni egy megrovó megjegyzést arról, hogy ismertem valakit, aki reggel mindig étkezés előtt mosott fogott fogat, és hogy ez milyen hülyeség, hiszen így egész nap benne marad az ételmaradék a fogakban. Azért előtte tudatos netpolgárként megeresztettem egy Google keresést, aminek az eredménye egy váratlan jó tanács volt, miszerint „A fogmosásra inkább étkezés előtt kerítsen sort”… Utálom, hogy a neten mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is lehet példát találni.

Akkor ehelyett inkább leírom azt, hogy néhány barátommal egyszer jól szórakoztunk azon, amikor egy középkori filmben tökéletes fogsorú parasztokat láttunk: biztos sok gondot fordítottak akkoriban a fogápolásra, ahogy a higiénia egyéb aspektusaira is, és nem rohadó fogaik voltak, hanem tökéletesen karbantartott agyaraik. Erre fel nemrég olvastam valahol, hogy a kiásott középkori csontvázakon meglepően ép fogsorokat találtak, nem pedig azt a szúvas fogtengert, amire a felvilágosult modern ember számítana. Kiderült, hogy mivel akkoriban a cukorfogyasztás nem volt jellemző a köznépre (vélhetően a borsos ára miatt), ezért a parasztok helyette inkább zöldséget ettek, és sok tekintetben sokkal jobb fogaik voltak, mint manapság a sütit habzsoló, fogait édességgel rohasztó átlagembernek. Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy mennyire lehet igaz az a középkor-kép, ami a fejünkben él, és mennyi belőle a kitaláció, amit a történelmi filmek hegesztettek a fejünkbe.

Na, ennyit a fogakról. Nem kell aggódni, nem fogunk ezentúl átmenni szájápolási-tanácsadó blogba, ez csak egy pillanatnyi szeszély volt. De akik hosszabb ideje követik a blogot, azok már úgyis tudják, hogy ebben a blogban egyetlen kiszámítható dolog van: az, hogy a témaválasztás teljesen kiszámíthatatlan. Néha még engem is meglep. :)