Van ugye az a mondás, miszerint minél többet tanulunk, annál kevesebbet tudunk. Ha az ember elkezd tanulmányozni valamit, idővel egyre világosabb képe lesz a teljes tudásanyagról, amihez képest a saját tudása eltörpülni látszik. Aki viszont nem ért az adott témához, az a felületes ismereteiből kiindulva azt hiszi, hogy nem is olyan bonyolult, mint amilyennek mondják.

Ez a mondás jutott eszembe, amikor az egyik nap a Dunning-Krueger hatásról (angolul kicsit bővebben) olvastam, ami szerint az inkompetens emberek hibás döntéseket hoznak, és hibás következtetésekre jutnak, de az inkompetenciájukból következően képtelenek felismerni ezt. Következésképpen az ilyen emberek a saját képességeiket hajlamosak igencsak túlbecsülni, és más, náluk kompetensebb embereknél többre értékelni magukat.

A hatás persze fordítva is működik. Az igazán kompetens emberek hajlamosak alulértékelni a saját képességeiket, és ettől kevésbé magabiztosak lesznek, hiszen azt gondolják, hogy mások hasonló vagy akár jobb képességekkel bírnak, mint ők. Vagyis nem csak az inkompetens emberek sajátja, hogy nem képesek reálisan értékelni a tudásukat, hanem ugyanebbe a csapdába a hozzáértő emberek is beleesnek, akiknél ráadásul negatív önértékelést vált ki.

A dilemma tehát az, hogy mi a jobb? Inkább kompetensek legyünk vagy magabiztosak? Lehet, hogy nem is kellene különösebben arra törekedni az életben, hogy képezzük magunkat, hiszen a fentiek szerint a hülyéknek áll a világ. Legalábbis az kétségtelen, hogy ők jobban érzik magukat benne. :)