Amikor a minap Srikumar Rao nevével találkoztam a TED blogon, rémlett, hogy egyszer már láttam őt valahol. Mint kiderült, egy Google-előadásban találkoztam vele, ahol a menedzserkurzusának egyik részéről, a személyes siker elérésének újszerű módjairól beszélt, amiből annyi maradt meg bennem, hogy egy gyakran vihogó indiai professzor egész jó dolgokat mondott. A mostani előadását is a személyes boldogságra fókuszálta, és a mondandójának az volt a veleje, hogy manapság a legtöbben úgy állnak hozzá az élethez, hogy "ha ez meg ez megtörténik, akkor boldog leszek". Ha menedzser leszek, akkor boldog leszek. Ha találok magamnak valakit, akkor boldog leszek. Ha veszek egy házat magamnak, akkor boldog leszek. A probléma ezzel a hozzáállással az, mondja Rao, hogy a boldogságot feltételekhez köti, és aki így éli az életét, annak ha esetleg teljesül is a vágya (például megkapja a menedzseri állást), akkor ez csupán annyit jelent majd, hogy egy újabb feltételt talál ki magának (ha én leszek a vezérigazgató, akkor leszek igazán boldog), és így tovább.

Ez a felvetés azért ragadta meg a figyelmemet, mert ismerős húrokat pendített meg, hiszen a meditáció művelői lényegében ugyanezt mondják: tanuld meg a jelen pillanatot megélni, ne arra koncentrálj, ami még meg sem valósult. Rao ezt a maga módján úgy fogalmazza meg, hogy a nyugati ember helytelenül mindig az eredményre fókuszál, nem az oda vezető folyamatra. Vagy úgy is lehet mondani, hogy valójában nem a cél a fontos, hanem az, ahogyan végigmegyünk az úton. Ahogy a meditátorok a jelen pillanatra fókuszálást ajánlják, ugyanúgy az indiai professzor is az éppen végzett tevékenységre koncentrálást tartja a boldogság kulcsának. Meditációról vagy hasonlóról szó sem esett az előadásában, a következtetése mégis lényegében ugyanaz volt. Ha két eltérő megközelítés ugyanazt az eredményt hozza ki, akkor már érdemes elgondolkodni rajta, nem? B)

Nem néztem meg újra az odafent elsőként linkelt, menedzsereknek szóló előadását, de úgy rémlik, hogy abban egy praktikus módszert is felvázolt a helytelen gondolkozásmód megváltoztatására. Úgyhogy ha valakinek a meditációs megközelítés nem fekszik, mert nincs elég kitartása gyakorolni a koncentrációt, akkor lehet azzal is tenni egy próbát.

Hacsak nem vagy már most is annyira sikeres és boldog, hogy azt már nem is érdemes fokozni. :P