Létezik a testünkben egy ideg, ami az agyból a gégéhez fut, és a hangadást, a nyelést, a lélegzést vezérli. Az embernél ez az ideg elmegy egészen a mellkasig, ott visszafordul, és így jut el a gégéhez. Ez a kitérő felesleges tervezési hibának tűnik, amit gondosabb tervezéssel nyilván el lehetett volna kerülni.

A minap láttam egy videót, ahol boncolással követték végig az ideg útját, de a szokásoktól eltérően most nem embert boncoltak, hanem zsiráfot. A zsiráfnál ugyanis ugyanez az ideig lemegy egészen az agytól a nyak aljáig, ott visszafordul, és így jut el a gégéhez. Íme a videó azoknak, akiket nem dúl fel lelkileg a zsiráfnyiszálás:

Az agy és a gége távolsága a zsiráfban kb. 5 centi, úgyhogy szembetűnő tervezési hibának látszik a nyak hosszát kétszer bejárni az ideggel. Dawkins a videóban fel is hívja a figyelmet, hogy erre nehéz lenne azt mondani, hogy intelligens tervezéssel készült, viszont az evolúcióval nagyszerűen magyarázható, hiszen a zsiráf vízben úszó őseinél még rövid volt az ideg, majd a nyak fokozatos hosszabbodásával idomult a változó felépítéshez, vagyis a jelenlegi állapot az egymásra épülő fejlődési szakaszok maradványa.

Lusta voltam jobban utánanézni, de egy felületes keresés alapján erre az egyik ellenérv az volt, hogy nem ismerjük Isten prioritásait, és lehet, hogy volt más dolga is, mint a zsiráf nyakát optimalizálni. Ez elég gyenge érv, hiszen egy végtelen hatalmú lény nyilván nem a prioritások nyomása alatt dolgozik, és amit csinál, az nyugodtan lehetne egyből tökéletes. Mások szerint mi igazából nem tudjuk megítélni, hogy ez optimális felépítés-e. Lehet, hogy jó oka volt annak, hogy Isten így alkotta meg ezt az ideget, és így működik a lehető legjobban. Ez sem tűnik túl erős érvnek, amíg valaki meg nem tudja magyarázni, hogy miért jobb, ha az impulzus hosszabb úton jut el a vezérelt szervig, ami egyrészt tovább tart, másrészt nagyobb az esélye annak is, hogy egy nyaki sérülésnél a hosszú ideg megsérül.

Feleslegesnek látszik erőltetni az intelligens tervezés nehezen védhető elméletét, hiszen a hívőknek ott van az egyházak többsége által is elfogadott álláspont, miszerint az evolúciót Isten hozta létre, vagyis közvetve ő teremtett mindent. A fiatal Föld elmélet hívei erre azonban azt mondják, hogy ha elfogadjuk, hogy a Biblia nem szó szerinti igazságokat közöl, hanem csak allegóriákat, akkor Istent lefokozzuk a rések Istenévé, azaz csak azokon a területeken jut neki tér, amelyekre még nem adott választ a modern tudomány. Ebben kétségtelenül igazuk van, de ahogy a tudomány fejlődése mutatja, ez ellen amúgy is hiába próbált az egyház védekezni a történelem során, úgyhogy ilyen értelmetlen csatákat kár vívni.

Másrészt viszont győzelmi zászlókat sem kell lobogtatni, mert a fejlődési folyamat során érezhetően el is veszett valami, és a tudomány úgy győzedelmeskedett, hogy a vallást ugyan háttérbe szorította, de a régi válaszok helyett az élet végső kérdéseire nem tudott kielégítő új válaszokat adni. Ahogy Koestler írta az Alvajárók végén:

Laboratóriumi műszereink mutatói csak másféle táncoló árnyak egy másik barlang falán.