Az egyik nap egy interjút néztem, amelyben a hívő interjúalany azt a vélekedést fogalmazta meg, hogy a finomhangolt univerzum egyértelmű jele Isten munkájának, és a multiverzum elmélet kitalálói csak azért álltak elő a párhuzamos univerzumokkal, mert így akarnak menekülni az igazság elől, de hiába, mert a multiverzum léte nem bizonyítható.

Ez utóbbi kitétel elsőre logikusnak tűnik, hiszen ha léteznek is párhuzamos univerzumok, hogyan is érzékelhetnénk őket, de a tudósok már ezen a hogyanon is törik a fejüket. Kaku például az oldalsávban linkelt videón azt magyarázza, hogy ha a másik univerzumot közvetlenül nem is, de a gravitációs hatását érzékelhetjük, és a néhány éven belül üzembe állítani tervezett új űrantennától várják, hogy bizonyítsa vagy cáfolja ezeket az elgondolásokat.

De ha a multiverzum hamis feltételezésnek bizonyul is, az univerzum finomhangoltsága akkor sem jelent végleges győzelmet a hívőknek, ugyanis ott van az antropikus elv, ami kimondja, hogy semmi furcsa nincs abban, hogy a világ paraméterei éppen olyanok, hogy megfeleljenek az életnek, hiszen ha nem ilyenek lennének, akkor mi sem lennék itt, hogy ezt megállapíthassuk. Önmagában a finomhangoltság ténye tehát még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a világot meg kellett, hogy tervezzék. Mellesleg ha azt vesszük, hogy az univerzumnak csak igen kicsi része alkalmas az emberi életre, akkor meglehetősen furcsának tűnik az olyan finomhangolás, ami egy óriási univerzumot úgy tervez meg, hogy alig valahol lehessen élni benne.

A brit fizikus Paul Davies az egyik könyvében (ami nem tudom megjelent-e magyarul, de ha nem, akkor mást is érdemes olvasni tőle összeszedte, hogy jelenleg milyen álláspontok vannak a világ finomhangoltságával kapcsolatban:

• Az univerzum véletlenül olyan, amilyen, nincs semmilyen oka, hogy ilyennek kellene lennie.

• Az univerzumnak pontosan ilyennek kell lennie, ez az alaptörvényekből következik, csak még nem ismerjük ezeket a törvényeket. Ha lesz egy egyesített elméletünk, akkor egyértelmű lesz az is, hogy miért ilyen a világ.

• Az élet szükségszerűen létrejön. A világ (általunk egyelőre ismeretlen) törvényei olyanok, hogy az intelligens életnek létre kell jönnie benne.

• Létezik a multiverzum, amelyben az univerzumok mindenféle variációja előfordul, így a miénk csupán egy változat, méghozzá olyan, amelyik lehetővé teszi az életet. Ha végtelen számú ilyen univerzum van, akkor érdekes abba is belegondolni, hogy másolataink is élhetnek valahol egy másik univerzumban.

• Kvantummechanikai megközelítéssel van olyan elgondolás is, hogy az intelligens élet eleve szükséges magának az univerzumnak a létrejöttéhez, vagyis kezdetben egy multiverzum létezett a lehetséges kvantumállapotok szuperpozíciójaként mindaddig, amíg az egyik univerzumban ki nem fejlődött az intelligens élet. Ekkor a megfigyelő hatására a kvantumállapotok összeomlottak egyetlen univerzummá (lásd: Schrödinger macskája), és az az univerzum maradt csak, amelyikben az intelligencia létrejött. Így tehát nem meglepő, hogy az univerzumunk éppen megfelel nekünk, hiszen itt alakult ki az intelligens tudat először, vagyis ez került ki győztesen az univerzumok versenyéből.

• Valamilyen intelligencia hozta létre az univerzumot, és ő állította be megfelelően a szükséges paramétereket. Ez a változat természetesen csak egy újabb lépcsőfokot helyez a rendszerbe, hiszen ebben az esetben a létrehozó intelligencia létrejöttének a mikéntje kérdéses.

• Egy hamis univerzumban élünk, ami nem valódi, csupán egy szimulált virtuális valóság. Itt is felmerül az előbbi kérdés, hogy akkor a minket szimuláló intelligens lények hogyan jöttek létre.

Amint tehát a fentiekből kitűnik a látszólagos finomhangoltságból még elég sok dolog következhet. Viszont ennek a helyzetnek legalább megvan az az előnye, hogy mindenki választhat az eméletek közül az ízlése és világnézete szerint valót. B)