Friss topikok

  • Eva950: Ez a drága ember vajon meddig élt? Lényeg az, hogy gyors volt. Szegény beteg nem szenvedett sokat. (2011.03.12. 17:36) A leggyorsabb késforgató a sebészek között
  • kaqxar: @blogíró: nagyon várom a folytatást. addig a régiekkel szórakoztatom magam. meg talán a tedes vid... (2011.03.08. 10:29) Hogyan működik a zene?
  • Eva950: Kipróbáltam, furcsa. Kábítószer közeli élmény: Régebben történt. Kórházban voltam, megműtöttek. Mi... (2011.02.11. 22:59) LSD szimulátor
  • blogíró: @UnA: a tolerancia ebben a tekintetben olyan, mint liberalizmus. Elsőre jó ötletnek tűnik, de időv... (2011.02.11. 21:49) Az élet paradoxonai
  • blogíró: Igen, így is lehet értelmezni, mindenesetre elég bizarr rajzfilm. :) Aki nem tudja, milyen gonosz... (2011.02.09. 17:43) Csak az egyik orrlyukad működik

Az ürességtől való félelem

2010.09.05. 22:11 blogíró

A bolti lopáson kapott diáklányokkal kapcsolatban megjelent blogbejegyzések egyikében olvastam ezt a kommentet:

Az egyik lány nyilatkozata - "Hülyéskedésnek indult, aztán elfajult, de kicsit sok volt a megrázkódtatás, az unalom pedig idegölő volt” - rávilágít egy nagyon súlyos problematikára: az állandó élménykeresésre,a mai generáció(k) már nem tanulják meg elviselni, kezelni azt, hogy unatkoznak, állandóan ingereket kersnek. (Lásd még: autóba hátul berakott dvd lejátszó, hogy a gyerek utazás közben is szórakozzon; nehogy meg kelljen tanulnia nyugton ülni.)

Ez a megjegyzés eszembe juttatott egy másik írást, ami hasonló dolgokat feszeget. A cikk arról szól, hogy a mai világban egyre inkább a folyamatos audiovizuális stimulusok hatása alatt vagyunk, és nyomban unatkozni kezdünk, ha nincs valami, amivel éppen foglalkozni lehet. A mai fiatalok sokszor már 30 másodperc tétlenség után is unják magukat, és sok felnőtt is így van vele, ezzel szemben 50 éve az emberek jellemzően csak 2 óra tétlenség után érezték úgy, hogy unatkoznak. Ez a modern probléma eszembe juttatta a régiek művészetéből ismert ürességtől való félelem fogalmát, ami manapság mintha magára az életre lenne egyre inkább igaz: minden pillanatban történnie kell valami érdekesnek, különben egyből jön az unalom.

Én is megfigyeltem magamon, hogy ha elfogy az input, akkor sokszor meglepetésszerűen ér, hogy hirtelen nincs mit csinálni. Szokatlan. Nem tudom, átlagosan mennyire jellemző ez az emberekre, de te is végiggondolhatod, hogy milyen gyakran van olyan, hogy egy ideig nem csinálsz semmit. Nem ülsz a gép előtt, nem írsz sms-t, nem nézed meg a mobilodat, nem nézel TV-t, nem olvasol, nem foglalkozol a teendőlistáddal, nem hallgatsz zenét, stb. Csak ülsz, és vagy. Jon Kabat-Zinn gyakran említi a könyveiben (már volt itt szó róluk), hogy érdemes gyakorolni a megállást napjában néhányszor (akár csak fél percre is, ha többre nincs lehetőség), és tudatosítani, hogy mi van benned és körülötted, megfigyelni a pillanatot anélkül, hogy közben bármivel foglalkoznál.

A mai felfokozott tempójú világban nem tűnik haszontalannak gyakorolni ezt, mert, ahogy a cikk is megemlíti, az állandó ingerözön ellene hat az elmélyültségnek. Régen az ingermentes periódusok szolgáltak arra, hogy az emberek elmélyedhessenek a gondolataikban, de manapság már nehéz huzamosabban elgondolkozni dolgokon, mert arra vagyunk tréningezve, hogy mindig új ingereket keressünk. Pedig ha rá tudjuk venni magunkat, hogy egy ideig semmit se tegyünk, akkor még az is lehet, hogy meglepő ötletekre fogunk bukkanni magunkban. B)

11 komment

Címkék: élet pszichológia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

UnA 2010.09.06. 09:56:24

Ez most egy nagyon jó cikk volt, és van egy javaslatom arra, hogyan lehet ezt elérni: sokat kell járni a természetben (kirándulni, sétálgatni) - természetesen mindenféle kütyü nélkül. Ha van veled GPS / MP3 / mobil / stb., akkor ez sokkal nehezebb.

Igaz, hogy nem meditatív, de az olvasást nem vennem a többi tevékenységgel egy kalap alá, mert az nem audiovizuális offenzíva az elméd ellen.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.09.06. 11:54:15

@UnA: az olvasást azért vettem bele, mert itt azokról a pillanatokról van szó, amikor éppen nem csinálsz semmit, egyedül vagy a gondolataiddal, és ebből a szempontból az olvasás is olyasmi, amivel kitöltöd a szüneteket

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.09.06. 14:11:56

@UnA: de persze ez is lehet egy értelmezés, hogy a villogó/hangzó/mozgó dolgokat tekintjük ingernek, és a könyvet nem számítjuk ide, mert az egy passzív médium

pogacem 2010.09.06. 14:29:49

Jó a cucc, gyorsan eszembe is jutott, hogy régen lebegtem (csendfürdő, lebegés, floating)... ;)

sic! 2010.09.06. 18:51:51

Talán ez a nyitja a tanulási problémáknak is, nem? - Képtelen leülni és odafigyelni egy ingerszegény dologra (bonyolultabb folyamatok megértése, de elsősorban a szorzótábla, idegennyelvből szótanulás és hasonló részfeladatokra gondolok, ahol a hatékony tanuláshoz a magolás _is_ kell). Közben a tankönyvek egyre tarkább (nem csak ott, ahol kell, pl. szemléltető ábrák), és már a tanítótól is elvárják, hogy az óráin egy akciófilm-nézés izgalmi szintjén tartsa a gyerekeket...

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.09.06. 18:55:25

@pogacem: nekem is ki kellene már próbálni egyszer :)

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.09.06. 19:11:35

@sic!: valószínűleg összefügg vele, az idézett cikk is említi, hogy a figyelemhiány és a gyenge koncentrációkészség lassan már annyira elterjedt, hogy már nem is lehet azt mondani, hogy ez valamilyen probléma, mert ez lesz a normális

gautama 2010.09.07. 03:00:18

Valóban fontos megtanulni "nyugton ülni", semmit tenni. Onnan már csak egy lépés a meditáció, ami semmiképpen nem semmire való figyelést, hanem egy valamire való koncentrálást jelent.

Nem általánosságban van probléma a filmnézéssel vagy zenehallgatással vagy internetezéssel sem egyébként. Sőt, még a számítógépes játékokkal sem. Csupán a sebességgel, pontosabban azok sebességével, olyan figyelmet igényelnek, amilyet amúgy egy pilótától szoktak elvárni. Ezt a végletet ki se fejtem, mindenki látott már akciófilmet, de van másik véglet is: ilyen a már egy másik hozzászólásban megjelölt olvasás is. Ugyanis nem a tevékenységgel magával van baj, hanem annak milyenségével. A legtöbb popzenéből, popfilmből hiányzik a csend, a szünet.

Blogírónak pedig javaslom, hogy ha nem tud fél óráig csendben ülni, akkor inkább feküdjön 20-30 perccel korábban a szokásosnál és elalvás előtt élvezze az ordító csenddel teli perceket és szüljön világot megrendítő ötleteket :)

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.09.07. 07:17:44

@gautama: Az a másik bejegyzés, amiben azt írtam, hogy nem tudok csendben ülni fél órát, másfél évvel ezelőtt született. Azóta gyakoroltam, és ez már nem jelent problémát. B)

noname.blogger · http://suisseproject.blog.hu/ 2010.09.12. 20:26:57

A cikk mondandójával amúgy teljesen egyetértek, a komment egy részével viszont nem. Nem egészen értem, hogy a gyereknek miért kellene ilyen módon megtanulnia nyugton ülni. A gyerekek amúgy is nehezebben ülnek nyugton, miért kell még extrán szadizni őket? Az autó nem a legjobb hely az elmélkedésre, illetve ha meg is tanítjuk őt nyugizni, hadd jöjjenek a gondolatok, azt nem így kell. Ez csak kényszer, nem szül jót. Koncentrálni valami nehezen emészthetőre meg végképp nem lehet megtanulni tőle.

Én lehet hogy tennék dvdlejátszót a kocsiba, idegölő dolog egy hosszabb utazásnál órákon át bambulni a semmibe. Félórás útnál persze nincs rá szükség.

hphp 2010.09.15. 08:53:31

@noname.blogger: "idegölő dolog egy hosszabb utazásnál órákon át bambulni a semmibe."

bejövő inputok hiányában valóban szörnyű dolog történik az emberek többségével: elkezdenek gondolkodni.
süti beállítások módosítása