Képzelj el egy olyan helyzetet, hogy valakivel el kell osztanotok egymás között egy pénzösszeget. Az osztozkodás anonim módon zajlik, nem ismeritek egymást, nem találkoztok. Ő felajánl neked egy osztozási arányt, amit te vagy elfogadsz, vagy nem. Ha elfogadod, akkor mindketten megkapjátok a pénzeteket a megfelelő arányban. Ha nem, akkor egyikőtök sem kap semmit. A döntés egyszeri, nem megismételhető. Mennyi pénzt ajánlanál fel a másiknak, és milyen ajánlatot fogadnál el?

50-50 százaléknál nincs sok gondolkodnivaló, de mi van ha a másik mondjuk 60-40-et ajánl (a saját javára)? 70-30-at? 90-10-et?

Itt állj meg kicsit gondolkodni, hogy te hogyan döntenél.
 

A logika azt súgná, hogy bármilyen ajánlat jön, azt el kell fogadni, hiszen egyébként nem kapsz semmit, nemde? A gyakorlati tapasztalatok mégsem ezt igazolták.

A kísérletek szerint az emberek többsége 50-50 százalékos osztozkodást ajánl fel, illetve visszautasítja a nem korrekt ajánlatokat, ahol kevesebb, mint 20%-ot ajánl fel a másik fél. Érdekes módon ez még nagyobb összegeknél is érvényes, vagyis nem lehet azt mondani, hogy csak azért utasítják el az ajánlatot, mert olyan keveset kapnak, hogy ezért már jobban megéri az az érzés, hogy a másik nem jár annyira jól. A kísérletek szerint jelentős összegek esetén is visszautasították a játékosok a túl alacsony ajánlatokat.

Sokféle magyarázat született arra, hogy miért működünk így. Az egyik szerint az emberek büntetni akarják az inkorrekt viselkedést még olyan áron is, hogy ők maguk rosszabbul járnak. A nyerhető összegnél fontosabb, hogy az erkölcstelen emberek ne vihessék el a balhét.

Ha ez igaz, akkor érdekes, hogy mintha valami erkölcsi mérce lenne belénk építve (Kant szelleme sejlik fel a látóhatáron), mintha az ember ösztönösen tudná, hogy mi szolgálja a magasabb Jó érdekeit, és eszerint cselekszik. Vajon ez genetikusan van belénk építve, vagy a társadalom programozta belénk?