Ez tényleg érdekes :)

Valami olyasmi lehet a háttérben, hogy az agyban az rögzül erősebben, ami konkrét cselekvésünkhöz kapcsolódik. Olyan ez, mint pl. sokunknak könnyebb útvonalat úgy megtanulni, ha végigmegyünk rajta, pedig ha valaki elmondja, lényegében ugyanazt az infót adja át. Vagy a "hiszem ha látom" effektus.
Tehát szerintem a kulcs az, hogy az agyban mi az erősebb rögzülés, és mi kerül egy rögzített egységbe.

Az első esetben tehát ha 2x veszek jegyet, az agyamban a "Hány forintot költöttem mozijegyre?" kérdésre a "2000" az egyértelmű válasz, ha megveszem a második jegyet is. Ettől úgy tűnik elkülönülten tárolódik az az infó, hogy olyan balfék voltam, hogy elhagytam valamit, aminek 1000 Ft az értéke. És a kettő között van ugyan kapcsolat, ami viszont a "rossz ómen" hatást okozza: moziba indultam, mozijegyet hagytam el, összesen 2000-et kellene mozijegyre költenem, hogy megnézzem a filmet -> el is ment a kedvem a mozitól. :)

A második esetben tényleg csak 1000 a mozijegy ára, balszerencsém pedig csak annyiban kapcsolódik a mozihoz, hogy "moziba menet".

Valahogy úgy mehet ez, hogy megy a google az agyban, rákeres, hogy "mozi", és az kiad pár találatot, egy részük pozitív élmény, más részük negatív. Ezeket az ember még súlyozza úgy, hogy pl. a "jó film" kap nagyobb szorzót, vagy a "buktam egy ezrest", és valahogy mérleget von.

A két eset között az a nagy különbség tehát, hogy az első esetben az elhagyott dolog egy már megvett mozijegy, és ez plusz információ a végső döntésnél (plusz egy ingerület az idegsejtek között), ami eldöntheti a kérdést.

Én legalábbis így képzelem :)

Igen, a különbség abban van, hogy mit mihez hasonlítunk. Elvesztett mozijegy, ami már megvolt, szemben a pénzzel, ami csak volt, de nem volt még konkrét célja.

Az egészben az az érdekes, hogy az életben egy csomó más helyzetben is hozunk hasonló döntéseket, amik nem biztos, hogy optimálisak, mert úgy hozzuk meg a döntést, hogy maga a kérdésfeltevés billenti át az egyik lehetőség felé a mérleget.

Vagyis, ha döntést hozunk, akkor azt is meg kellene nézni, hogy ugyanazt a kérdést másként is fel lehet-e tenni, és akkor lehet, hogy más megoldást választanánk, mint amúgy.

Egyetértek :)
Pl. ha az ember mesterséges inteligenciát tesztel, hasonlóan érdemes kérdezgetni. Ha komplexebb keresést adok a Google-nak, az eredményen apróságok is sokat változtatnak.

Az ember annyiban lehetne más, hogy "túl tud lépni" bizonyos információkon. Tehát "nem érdekel" az az apróság, hogy már vettem egy mozijegyet, csak elhagytam.
Egyébként vannak emberek, akiknek ez könnyebben megy, és őket szoktuk "könnyelmű" vagy "nemtörődöm" címkékkel ellátni úgy általában. :)

Annyira azért nem könnyen befolyásolható a "kérdésfeltevés", amit írtál, mert hacsak szándékosan nem gondol valaki arra, hogy ezt vagy azt most ki lehet hagyni a döntésből (pl. "kerül amibe kerül"), az agyunk automatikusan hozzácsapja a "releváns találatokat", és itt sokszor a szabad asszociációk és a tudatalatti beidegződések is olyan információkkal járulnak a döntéshez, amit még elemezni sem könnyű.

Pl. a cikkben írt példádban lenne olyan ember, aki mindkét esetben inkább megpróbálna belógni, és igazságosnak érezné, mert a film neki egy ezresbe került. :)

Éppen arra gondolok, hogy tréningezni kellene magunkat, hogy a döntés körülményeit is gondoljuk végig, mielőtt meghozzuk a döntést. Ezt általában automatikusan végezzük, de lehet, hogy érdemes lenne inkább tudatosan csinálni.

Egyébként a példa ebből az előadásból származik, ahol sok más hasonló dolog is elhangzik:

www.ted.com/index.php/talks/dan_gilbert_researches_happiness.html

Ha az angol szöveg megértése nem probléma, akkor ajánlom.

Már bocsánat, de ha olyan ostoba vagyok, hogy elveszett a jegyem, akkor nem váltok másikat és nem megyek moziba.

Ha olyan hülye vagyok, hogy a két forintból elvesztettem az egyiket, akkor nem veszek a másikon jegyet, és nem megyek moziba.

Lemondani tudni kell. Szerintem. Ez is gyakorlás kérdése, mint a többi: szarás, evés, nyelés, lélegzés, szerelem, munka, görcs, kangörcs, és folytathatnám.

Érti valaki? Vagy csak egy UFO vagyok, aki az emberek közé tévedt... :-)

@Tom Bobb: ezek a pszichológiai dolgok mindig átlagokról szólnak. Kivételek persze, hogy vannak.

Te ezek szerint olyan lemondós ember vagy, akiből kevesebb van. :)

Ha-ha-ha...

Igen. Lemondok. :-)
Tom Bobb monnyon le! :-)

Elgondolkodam a példán,és ahogy magam ismerem: így is, úgy is megnézném a filmet "MÁR CSAK AZÉRT IS" alapon!:)))

@TiaMaria: na igen, ez a kategória is létezik :D