Ahogy mostanában olvasgattam a konkvisztádorokról, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mivel igazolták a tevékenységüket a dicsőséges hódítók. Mármint jogilag.

A spanyolokról tudtam, hogy a jogra odafigyeltek, hiszen az új területeken az előrehaladásuk közben mindig gondosan felolvasták a királyi passzust, ami a spanyol király birtokává nyilvánította a területet, és hódolásra szólította fel az immár spanyol alattvalókat. A hódolást az őslakosok többnyire nem fogadták kitörő örömmel, de ez nem sokat használt, ahogyan azt Cortes alatt Moctezuma, illetve Pizzarro szíves látogatása után Atahualpa is a saját bőrén tapasztalta meg. Érdekes mellékzönge mellesleg az amerikai hódításokkal kapcsolatban, hogy a behurcolt kórokozók legalább annyira halálosak voltak, mint a fegyverek. Az európai gyarmatosítók által importált betegségek például az amerikai bennszülött őslakosság 90%-át kipusztították, ami azért nem piskóta, és nem mellesleg jelentősen megkönnyítette a hódítást is.

De térjünk vissza a jogi bonyodalmakra, illetve bonyodalommentességre, hiszen például a spanyolok és a portugálok esetében kényelmesen a kezükben volt a megfelelő pápai bulla, amely a hitetlenektől megvonta a tulajdonjogot, és a hódítókra ruházta át. Aki nem volt jó keresztény, az nem is érdemelt földet, ugyebár.

A világ többi részén általában még a római jogból eredő Terra nullius (senkiföldje) elvét alkalmazták, ami szerint azok a területek, amelyek üresek, vagy primitív barbárok laknak rajtuk, jogosan elfoglalhatók a civilizáltabb népek által, hogy valamilyen értelmes célnak szenteljék őket, amire az ott lakó bennszülöttek nyilvánvalóan képtelenek lennének.

Ausztráliában még 1971-ben is úgy határozott egy bíróság, hogy csak ne ugráljanak az őslakosok a területi jogaikért, hiszen amikor az európaiak odaérkeztek, gazdátlan volt a terület, az addigi bennszülöttek csak úgy ott voltak. Később azután hosszas jogi csatározások után sikerült megfordítani az ítéletet, és az ausztrál legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a terra nullius elve nem alkalmazható, mert az őslakosoknak is volt saját jogrendszerük a tulajdonra. Azóta megy is a huzakodás az ausztráloknál, hogy melyik terület jár a bennszülötteknek, és melyik nem. Érdekes helyzet lehet, ha például egy beépített terület esetében előlép egy bennszülött csoport, és magának követeli azon az alapon, hogy az a földdarab mindig is az övék volt, csak jöttek az európaiak, és ellopták tőlük.

Az egészről az jutott eszembe, hogy a bennszülöttek jogainak elfogadásával vajon elértünk-e abba a fázisba, hogy ha elkezdenénk terjeszkedni az űrben, akkor elismernénk más fajok jogát a saját a bolygójukra, vagy azokat inkább újfent terra nullius-nak tekintenénk-e. Persze nem vagyok teljesen naiv, úgyhogy tudom, mi a válasz a kérdésre. Tekintsétek költőinek. :)