Munkahelyem hasonló szellemiségű, persze a magyar körülményekhez alakítva. Mivel itt nem lehet (elvileg) csak úgy kirúgni senkit "gyenge teljesítmény" miatt, és a fizetés is szerződés szerint jön, kisebb a munkáltató játéktere. Nálunk a megoldás: a munka legyen elvégezve, a jutalom pedig a fizetésemeléskor, bónuszosztáskor látszik.

Az egész elvnek két igazán nehezen tartható része van. (Odafigyeléssel azért jól kézben tarthatóak.)

Az egyik az, hogy hogyan dől el, hogy a dolgozó határidőre elvégezte-e a munkát. Összetett, kreatív feladatoknál igen nagy szakértelem kell ahhoz, hogy valaki jól megbecsülje a szükséges munkaóra ráfordítást, mielőtt valaki dolgozni kezd a megvalósításon. Egy rossz becslés a dolgozó hibás értékeléséhez vezet.

A másik a csapatmunka. Összetett feladatoknál (pl. nagyobb szoftverek fejlesztése) több ember együttműködésére van szükség. Egyrészt meg kell oldani a hatékony kommunikációt, ami nem egyszerű, ha az egyik kolléga reggel hattól 2-3-ig szeret dolgozni, a másik dél körül szeret kezdeni. A másik az, hogy bár a feladat mindig személyre osztott, a csapat (esetleg az egész szervezet) különböző tagjait is érdekeltté kell tenni valamilyen rendszerben arra, hogy együttműködésükkel támogassák kollégáikat. Pl. ha egy szakembernek van egy kedvenc területe, és mindenki hozzá fordul a területet érintő kérdésekkel, az neki idő, amit nem a saját kijelölt feladatára fordít, tehát nem csak el kell tudnia számolnia a támogatási idővel, de részesednie kell a project sikeréből is.

A kérdésre válaszolva: nekem tetszik :)

Nincs új a nap alatt! A 70-es évek közepén a főszerkesztőm azt mondta, neki édesmindegy hol, mikor írom meg a cikket, horribile dictu, akár kefélés közben is, ha úgy tetszik, csak határidőre kész legyen.:)

@kg--: A csapatmunkának van olyan része is, hogy az ember együtt dolgozva kiváló szakemberekkel sokat tanulhat szakmailag, ami egy be sem járós rendszerben elveszik.

Vagy az újoncokat össze lehet ereszteni a régiekkel betanítás céljából, ami megintcsak problémás, ha máskor járnak be.

Lehet, hogy csak olyan területeken lehet jól alkalmazni ezt módszert, ahol az egyéni munka van előtérben, és az is a jól mérhető fajtából.

@Ezerszo: Az újságíróké egy speciális szakma, de nem lehet mindenki újságíró. :)

és azzal mi baj, ha online kommunikálunk egymással, amikor szükség van rá?

én a két lehetőségből (ha más választási lehetőség nincs) természetesen arra szavazok, hogy a munka legyen kész, a fix időben bent ülés helyett.

de legyenek reális elvárások, ezt mások már kifejtették.

Tetszik a téma, erről én is fogok egy blogot írni ;)

@blogíró:
Nálunk is rugalmas a bejárás, de nem ennyire :) Mégis, jobbnak tartom a nálunk bevált megoldást :) :)

nálunk a pont fordított megoldás lenne bizonyos szempontból célravezető.

jelenleg mindenki 8-9re jár dolgozni, csak gyakorlatilag az egész világgal (mármint kollégákkal akik észak, dél amerikában, kínában, európában székelnek) kommunkálunk folyamatosan. gyakorlatilag, ha egy információ rajtunk keresztül eljut kínába amerikából az egy teljes nap. na ezt most nem fogom leírni, de higyjétek el. :) ha mindenki ugyanakkor dolgozna, sokkal gyorsabb lenne a kommunikáció. és akkor ezt a világon mindenkire lehetne alkalmazni. hehe

de mivel ez úgysem fog megvalósulni, ezért akár full kötetlen is lehetne a dolog. :)

hasonló fogalmi körben mozog a Feelance(szabadúszó) munkavégzés is.
majd lehet kicsit utána keresek az összefüggéseknek.
ha valakinek van kedve itt csatlakozhat
www.meetup.com/bpfreelance/
beszélgetésekhez..meg olvasgasson utána: freelance, vajon-miii :)