Nemrég éppen az álmokról olvastam valahol, és kattintgatás közben eljutottam az álomnaplóhoz is, ami arra szolgál, hogy azok, akik általában nem emlékeznek az álmaikra, vissza tudjanak emlékezni rájuk. Az álomnaplós szócikk végén mintegy mellékesen megjegyezték, hogy ha az ember megszokja az álmok leírását, akkor ne csodálkozzon, ha álébredést is fog tapasztalni, vagyis felébred, elkezdi írni a naplót, de ekkor újra felébred, mert az előző naplóírás is csak álom volt. Egyes naplóírókkal elmondásuk szerint megesett, hogy ugyanazt álmot többször is leírták a naplóba, amíg végre tényleg felébredtek, és a fizikai naplóba is rögzíthették az álmukat. Elég frusztráló dolog lehet, hogy az ember örül, hogy végre leírta az álmot, erre felébred, és kezdheti elölről. :)

Persze a felkészült emberek tudják, hogyan lehet az álomban tesztelni, hogy ébren vagyunk-e már, vagy még álmodunk, de erről már tettem itt említést korábban futólag, úgyhogy most nem is ismétlem magam. Tovább olvasgatva viszont kiderült, hogy az álébredésnek (amit nem tudom így hívnak-e magyarul, ez csak az én fordításom) alapvetően két típusa van: az egyiknél az alany nem a saját ágyában ébred, a másikban viszont (ez a ritkább) a saját környezetében ébred fel, ahol minden valóságos, csak apró részletek nem stimmelnek. Ezt a második típust érdekes lehet megtapasztalni, nekem még nem volt részem ilyenben. A leírások szerint az ember ilyenkor sokszor szépen végigcsinálja a reggeli rituáléját (reggeli, fogmosás, stb.), majd hirtelen újra az ágyában találja magát, és kezdődik minden elölről. Egy francia pszichológusnak négy ilyen egymást követő álomról is volt saját élménye, de ezzel jócskán lemarad Bertrand Russell mögött, aki egy altatás után állítása szerint körülbelül száz ilyen álébredést élt meg egymás után. Számolni is munkás lehetett. :)

Erről az egészről Lem Kiberiádája jutott az eszembe. Ott az egyik történetben a királyt úgy ejtik csapdába, hogy nem tud felébredni, mert ha megpróbálja, mindig másik álomban találja magát, és így örökre fogoly marad. Egyébként a könyvben egyáltalán nem szerepelnek emberek. Emlékeim szerint csak egyszer bukkan fel benne egy ember, de őt is ketrecben mutogatják a hüledező közönségnek, ahogyan a förtelmes szörnyetegeket szokták. :D