A héten egy beszélgetésben előkerült a hegymászás, és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy nemrég olvastam arról, hogy a Mount Everest tele van szanaszét heverő holttestekkel. A hegymászás iránt mérsékelten érdeklődő emberként eddig azt hittem, hogy aki meghal, és elérhető helyen van, azt lehozzák, de, ahogy a Wikipédia is írja, olyanok odafent a környezeti viszonyok, hogy a testek lehozása kockázatos lenne, ezért a halottakat általában egyszerűen hátrahagyják. Jelenleg nagyjából 150 test hever odafent, gyakran a mászóútvonalak mellett. Itt van képes bizonyíték is, ha valaki kételkedne.
A hegymászásnak erről a vonatkozásáról nemigen hallunk, pedig a mászóknak lelkileg sem lehet mindennapos élmény a holttestek között haladni felfelé. Kissé lerombolja a hegymászással kapcsolatos romantikus elképzeléseket, nem igaz?
Amúgy nem rossz nyugvóhely a Mount Everest. Az égbe temetést juttatja az eszembe.
Pista bá' 2010.10.21. 02:37:47
Mivel vannak olyan ismerőseim is, akik "hardcore" hegymászók, ezért lehet, hogy csak én vagyok vele így, de nekem nem voltak semmiféle "romantikus elképzeléseim" a mászással kapcsolatban. Maga a mászás szerintem (és ismerőseim szerint) inkább egy küzdelem, ami természetesen a teljesítményről és a győzelemről szól, sokaknak önmaguk legyőzéséről. Bár tagadhatatlanul vannak romantikus pillanatai egy mászásnak, egy komolyabb mászás inkább kínkeserves munka, főleg komolyabb hegyek esetében. A sokszor emberfeletti küzdelem miatt csak pillanatok jutnak a "romantikázásra", sokan ezekért a pillanatokért élnek. Szóval ez nem elsősorban a romantikáról szól.
A mászók egyébként fel vannak készülve lelkileg az ilyen dolgokra, de szerintem nem is igazán van idejük törődni ilyen "apróságokkal", hogy van ott néhány hulla is. El vannak foglalva azzal, hogy hová lépjenek meg hogyan kapjanak levegőt, nincs idejük elfilózni a holtak látványa felett.
Olvastam az "égbe temetésről" szóló bejegyzésedet is, tetszett, de szerintem furcsa az összehasonlítás.Nekem az eredeti "égbe temetésről" tényleg a "megnyugvás" jut eszembe. Voltam Varanasiban, Indiában, ott láttam a Gangesz vizében lebegő holtakat. (A gyermekeket, szenteket, terhes nőket, stb. nem égetik el, hanem simán beleengedik a holttesteket a folyamba.) Abban van valami furcsán megnyugtató, ha az ember spirituális síkon nézi és felül tud emelkedni a holttestektől való ösztönös irtózásán.
Viszont az itt lévő mászók nem tudtak megnyugodni, hiszen ők elvesztettek egy harcot, amit szerettek volna megnyerni, ebben az értelemben nem lehetett igazán befejezett az életük. Éppen ezért kissé fura az esetükben "nyughelyről" beszélni, hiszen szerintem nem nyugodtak meg, egy számukra nagyon fontos célt nem sikerült teljesíteniük. Ha a hegy legtetején fagytak volna halálra, az talán egy kicsit árnyalna a képen, de őket útközben, még a csúcs meghódítása előtt érte a halál.
Különben is, állítólag lejönni sokszor nehezebb és veszélyesebb, mint felmászni.
Ez jutott így hirtelenjében az eszembe.
bodr · http://google.com/+ibodr 2010.10.21. 09:40:00
Asidotus 2010.10.21. 10:01:39
Így teljesen mindegy, hogy a csúcs előtt vagy után haltak meg, számukra az mindenképpen kudarc.
Annyiban "jók" a halottak a Himalája nagy csúcsain, hogy óvatosságra intik a még élő mászókat.
Pista bá' 2010.10.21. 10:47:28
Kicsit ugyan tényleg más a helyzet, ha valóban lefelé érte őket a halál, de akkor is küzdelem közben történt. Az ereszkedés a "mászás" része. Sokszor a legnehezebb része, legyen ez bármilyen meglepő is. Szóval ezek az emberek úgy haltak meg, hogy az volt bennük: "Vesztettem, feladom."
Pista bá' 2010.10.21. 11:02:52
A mászók évről-évre többen vannak, mintha csak a halottak számának növekedése pont ellenkezőleg hatna rájuk, vonzaná őket. Különben is, mindenki úgy gondolja, hogy "pont vele nem történhet ilyesmi".
Az expedíciókra mára teljes iparág települt annak minden negatív összetevőjével együtt.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.10.21. 21:38:34
De igazából nem tudom, hogyan gondolkodnak a hegymászók, mert engem egy cseppet sem vonz a gondolat, hogy hidegben és hóban kaptassak felfelé egy hegyoldalon, úgyhogy én alapvetően más típus vagyok, mint ők. B)
Váraljay Gabriel 2010.10.22. 10:02:45
Nekem akkor is fura ez az egész és nem passzol a 21. századi világnézeti modellbe.
Váraljay Gabriel 2010.10.22. 10:05:13
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.10.22. 22:05:19
Pista bá' 2010.10.23. 14:33:18
Szerintem ugyan egy Everest mászás után vissza lehet menni egy multihoz, de én értem, hogy mire célzott Gabriel. Nem tudom, hogy hallottál-e Méder Áronról. Ő volt az, aki egy kis (nem egész 6 méteres) tavi vitorlással 3 év alatt (2006-2009 között) körbevitorlázta a Földet. Könyvet is írt róla. Közben megállt több helyen, élt pl. fél évet a Fidzsi-szigeteken is. Nos, neki tették fel a kérdést, hogy képes lenne-e visszatérése után egy multinál folytatni a karrierjét. Előtte ugyanis 2 évet dolgozott fejlesztőmérnökként, asszem a Samsungnál.
Na, erre azt mondta, hogy persze, miért is ne.
Ennek ellenére hazatérése óta is szkipperkedik, ebben a pillanatban Szardínia és a Baleárok között hajózik és még idén másodszorra is átvág az Atlanti-óceánon.
Szerintem ő már soha nem fog multinál dolgozni, bár kétségtelenül muszáj pénzt keresnie. Ezért szkipperkedik, vezet expedíciókat, stb.