Nemrég láttam egy előadást, ahol különböző etikai kérdéseket feszegettek az előadók. Hogyan viselkedjen az ember, ha a kormány üldözi és bebörtönzi az ellenzékieket? Bújtatni kell-e őket, vagy fel kell-e őket adni, mert azt diktálja a törvény? Minden parancsot végre kell-e hajtani háborúban? És így tovább. Az egyik előadó a beszélgetés egy pontján megjegyezte, hogy amikor etikáról van szó, akkor mindig ilyen példákat hoznak fel, pedig az is etikai kérdés, hogy például mit válaszoljon a férfi, ha a partnere megkérdezi, hogy „Szerinted kövér vagyok?”.

Az egyszerű válasz persze az, hogy a férfi azt válaszolja: „Dehogyis, én ilyennek szeretlek, amilyen vagy”. Nincs komplikáció, nem kell nemszeretem témákat boncolgatni, mindenki happy.

Igen ám, de ha egy nő ezt kérdezi, akkor annak többnyire valami más van a hátterében. Valószínűleg megerősítést vár, de nem feltétlenül a külsejével kapcsolatban, az igazi okkal azonban nem akar előhozakodni. Helyesebb tehát erre az igazi okra rákérdezni, mint egy semleges válasszal elütni a dolgot.

Ezen a ponton egy férfi a hallgatóságból ellene vetette, hogy szerinte jobb egyből megadni a várt megerősítést, hiszen ha rákérdezünk, hogy „Ezt komolyan kérdezed, vagy csak megerősítést vársz tőlem a külsőddel kapcsolatban?”, akkor a nő defenzívába szorul, mert erre a kérdésre általában nem válaszolják azt, hogy „Csak azért kérdeztem, mert nem bízom magamban, és a te megerősítésedet vártam.”. Ehelyett inkább azt mondja, hogy tényleg erre volt kíváncsi, és ha a férfi reális választ ad, azzal esetleg nem jó irányba viszi el a dolgokat. :)

Az előadó professzor persze egyből lecsapott erre, hogy ezek szerint mindig azt kellene válaszolni, hogy „Te vagy a legszebb a világon.”, mint a tükör a mesében, és akkor mindenki boldog lenne? Ez elmélyítené a kapcsolatot? Ő azon az állásponton volt, hogy ez csak felszínes, látszatvisszajelzés lenne a partner felé, ami éppen hogy nem az igazi kötődést erősítené.

A végén azt a konklúziót szűrték le, hogy a személyes kapcsolatokban az a döntés az etikus, ami segít elmélyíteni a kapcsolatot. A fenti esetben ki kell puhatolni, hogy mi van a kérdés hátterében, és az igazi kérdésre kell válaszolni, nem a külsővel kapcsolatos látszatkérdésre, és ettől a kapcsolat erősebb lesz. A részletek persze erősen függenek a konkrét résztvevőktől, univerzális recept semmire nincsen.

Az igazán érdekes az volt az egészben, hogy etikai kérdéseket egy ilyen látszólag banális helyzeten keresztül vizsgáltak, amivel az átlagember is találkozik. Háborúk szerencsére ritkán vannak, és diktatúrákból is egyre kevesebb van, de a címbeli kérdést mindig fel fogják tenni újra és újra, amíg férfi és nő él a Földön, úgyhogy etikai példának ez a helyzet mindig is nagyon aktuális lesz. :)