Itt is volt már szó korábban azokról a módszerekről, amelyek azt hirdetik, hogy csak erősen hinni kell abban, amire vágyakozol, és akkor az valóra válik. Illetve, ha rossz dolgokban hiszel, akkor természetesen azokat váltod valóra. Ezoterikus maszlag! - horkan fel erre a racionális netező, akinek kisujjában vannak a tények, és gyakorlott csuklómozdulattal nyomban bezárja a lapot. Csakhogy nemrég pszichológiai kísérletekkel sikerült igazolni, hogy tényleg olyanná válunk, amilyennek hisszük magunkat.

A kísérlet során idős embereket olyan környezetbe helyeztek, ami mindenben megfelelt a 20 évvel ezelőtti külsőségeknek, és azt mondták nekik, hogy viselkedjenek úgy, mint ha 20 évvel korábban élnének. Éljék bele magukat teljesen. Az eredmény? Jobbak lettek a mentális képességeik, javult a mozgásuk és a testtartásuk is.

Az eredmény azt sugallja, hogy a korral járó problémák egy része a társadalmi szerepeknek való megfelelésből adódik. Aki idősödik, az betegebb, és fáradtabb lesz, és úgy illik, hogy produkálja azokat a tüneteket, amikre ebben a korban az emberek általában panaszkodni szoktak. A cikk szerint még az öltözködésünk is rásegít erre. Aki a korának megfelelően öltözködik, az a ruhával együtt magára veszi a megfelelő sztereotípiákat is, és a ruha folyamatosan emlékezteti is őt ezekre. Az egyik vizsgálatban munkájuk során uniformist hordó embereket hasonlítottak össze mindennapi ruhát viselőkkel, és kiderült, hogy az uniform ruhákat hordó emberek ritkábban betegek, mert a ruhájuk kevésbé emlékezteti őket a korukra.

Nekem legjobban a szemvizsgálatos példa tetszett. Egy szemvizsgálat során ugye sorban el kell olvasni a szövegeket a táblán, és lefelé haladva egyre kisebbek lesznek a betűk. Kiderült, hogy ha megfordítják a sorrendet, akkor az emberek kisebb betűket is el tudnak olvasni, mint egyébként. Ugyanis az eredeti sorrendben az agy arra programozza magát, hogy lefelé haladva egyre nehezebb lesz olvasni a betűket, ezért hamarabb fel is adja. Fordítva viszont a sorok egyre olvashatóbbá válnak, és így az agyunk boldogan csap le az első sorra, amit értelmezni tud, és ez a kísérletek szerint kisebb betűknél történt meg, mint az első esetben. Vagyis a fordított elrendezésből adódó más (nem tudatos) hozzáállás javította (pontosabban, nem rontotta) a látást.

Mi a tanulság a fentiekből? Ha nem akarod érezni a kor súlyát, akkor ne vedd körül magad olyan jelzésekkel, amelyek folyton az életkorodra emlékeztetnek. Sőt, hidd magadat szépnek, erősnek, egészségesnek és fiatalnak. :)