A nyúzott döggel pózoló család fotójáról jutott eszembe egy régi olvasmányom, a Jelky András kalandjai, amelyben egy helyen Jelky Ázsiába vetődik, ahol jobb híján beáll szakácsinasnak egy nagyúrhoz. Az úr főszakácsa egy vénasszony, aki megtanítja Jelkyt a szakma fogásaira, az egyik kedvenc trükkje például az, hogy a különböző állatokat változatos módokon megkínozza elkészítés előtt, mert szerinte úgy finomabb az ízük.

Ezt akkoriban betudtam az írói fantáziának, de a minap olvasom a Wikipédián, hogy például Koreában a kutyákat gyakran megkínozzák elkészítés előtt, mert akkor adrenalin kerül a véráramba, ami szerintük jobb ízt ad a húsnak. Jobb lenne, ha ez csak valami nyugati sztereotípia lenne az ázsiaiak ellen, de azokról a tájakról ennél rosszabb dolgokat is rebesgetnek. Például Kína egyes részein állítólag élve darabolják a szamarakat, és a kedves vevő kérése szerint hasítják le az élő állatról a kívánt részeket.

Ez persze nekünk viszolyogtató, de a témával kapcsolatban beugrott a korábban itt is emlegetett erkölcsi relativizmus, miszerint minden attól függ, hogy hova születünk. Ha ott jöttünk volna a világra, akkor lehet, hogy a mi kezünkben lenne a nyúzókés, és nem is igazán értenénk, hogy miért finnyáskodnak már megint az elpuhult nyugatiak.