A bejegyzés címe egy táplálkozási alapelv, amit nemrég hallottam egy előadásban, ahol a szerző különböző egyszerű tanácsokat fogalmazott meg a helyes táplálkozással kapcsolatban. Bár tudjuk, hogy a táplálkozás nehéz téma, és nehéz eldönteni, kinek a tanácsára hallgassunk, de összességében érdekesnek találtam az elhangzottakat, ezért ideteszek néhány szemelvényt, és ki-ki eldöntheti, hogy mit hasznosít belőle.

A címben megfogalmazott alapelv első része arról szól, hogy igazi ennivalót kell enni, de hogyan állapítsuk meg a boltban, hogy mi az? Íme néhány egyszerű szabály:

Ne egyél olyasmit, amiben ötnél több összetevő van. Ha, például, a joghurtnak vagy a kenyérnek ötnél több összetevője van, az már gyanús. Állítólag vannak olyan kenyerek, amelyekben 41 összetevő van. Mi lehet az a sok minden benne?

Csak olyan dolgot egyél meg, ami megrohad egy idő után. Az olyan ételben, ami hosszabb idő után is ugyanolyan állagú marad, bizonyosan nincs sok élő összetevő, mesterséges viszont annál több.

Ne vegyél olyasmit, amire az van írva, hogy alacsony zsírtartalmú. A zsírszint csökkentéséhez csinálni kell valamit az alapanyaggal, és az alkalmazott technikák és az eredményeik sokszor károsabbak, mint a zsír maga.

Ne vegyél cukrozott dolgokat. Ha a gyerek maga cukrozza meg púpozott kanállal az ételt, akkor is kevesebb cukor lesz benne, mint amennyit gyárilag tesznek bele.

Ne vegyél olyan reggelizőpelyhet, ami megváltoztatja a tej színét.

Megemlítette a gyorséttermi kajákat is, amikkel szerinte nincs baj, ha saját magad készíted el őket. Az utóbbi esetben a szükséges munka miatt nem leszel motiválva arra, hogy, például, mindennap sült krumplit egyél, az pedig nem okoz nagy gondot, ha csak néhanapján eszel ilyesmit.

Ezek után a mennyiségre is kitért annak kapcsán, hogy az emberek általában hajlamosak túlenni magukat. Ugyan Amerikáról beszélt, de nekünk sem árt ilyen téren egy kis önmérséklet. A japánok szerint, például, akkor kell abbahagyni az evést, ha már 80%-os telítettséget érzel. Mohamedtől is idézett, aki szerint a teli gyomor: egyharmad étel, egyharmad folyadék, egyharmad semmi. A lényeg az, hogy nem akkor kell abbahagyni az evést, amikor már tele vagy, hanem akkor, amikor már nem vagy éhes. Nem könnyű ilyenkor letenni a villát, mert enni jó, de érdemes agyilag tréningezni erre.

Ezzel kapcsolatban még egy tanács: akkor egyél, ha éhes vagy, ne akkor, ha unatkozol. Bizony-bizony, unalom ellen néha jól jön egy kis rágcsálás. :) Erre vonatkozóan citált egy bölcs nagymamáktól származó szabályt: csak akkor egyél, ha annyira éhes vagy, hogy megennél egy almát. Ha almát nem ennél, de mást igen, akkor jó esély van rá, hogy csak unalmadban akarsz falatozni.

Összességében a legegyszerűbben megvalósítható tanácsnak a fentiek közül az tűnik, hogy kevesebbet kell enni. A mesterséges dolgokat nehéz elkerülni az ételekben, de az evés mérséklése csak rajtunk múlik. Szellemi munkát végzőknek különösen hasznos az egy ültő helyben megevett mennyiség visszafogása, mert ezzel hatékonyan lehet csökkenteni azt a bizonyos ködöt, ami evés után ereszkedik az ember agyára. Aki próbált már tele hassal kreatív munkát végezni, az tudja, hogy amíg az a köd fel nem emelkedik, addig bármilyen érdemi szellemi tevékenység végzése gyakorlatilag lehetetlen. :P