A bejegyzés címe egy táplálkozási alapelv, amit nemrég hallottam egy előadásban, ahol a szerző különböző egyszerű tanácsokat fogalmazott meg a helyes táplálkozással kapcsolatban. Bár tudjuk, hogy a táplálkozás nehéz téma, és nehéz eldönteni, kinek a tanácsára hallgassunk, de összességében érdekesnek találtam az elhangzottakat, ezért ideteszek néhány szemelvényt, és ki-ki eldöntheti, hogy mit hasznosít belőle.
A címben megfogalmazott alapelv első része arról szól, hogy igazi ennivalót kell enni, de hogyan állapítsuk meg a boltban, hogy mi az? Íme néhány egyszerű szabály:
Ne egyél olyasmit, amiben ötnél több összetevő van. Ha, például, a joghurtnak vagy a kenyérnek ötnél több összetevője van, az már gyanús. Állítólag vannak olyan kenyerek, amelyekben 41 összetevő van. Mi lehet az a sok minden benne?
Csak olyan dolgot egyél meg, ami megrohad egy idő után. Az olyan ételben, ami hosszabb idő után is ugyanolyan állagú marad, bizonyosan nincs sok élő összetevő, mesterséges viszont annál több.
Ne vegyél olyasmit, amire az van írva, hogy alacsony zsírtartalmú. A zsírszint csökkentéséhez csinálni kell valamit az alapanyaggal, és az alkalmazott technikák és az eredményeik sokszor károsabbak, mint a zsír maga.
Ne vegyél cukrozott dolgokat. Ha a gyerek maga cukrozza meg púpozott kanállal az ételt, akkor is kevesebb cukor lesz benne, mint amennyit gyárilag tesznek bele.
Ne vegyél olyan reggelizőpelyhet, ami megváltoztatja a tej színét.
Megemlítette a gyorséttermi kajákat is, amikkel szerinte nincs baj, ha saját magad készíted el őket. Az utóbbi esetben a szükséges munka miatt nem leszel motiválva arra, hogy, például, mindennap sült krumplit egyél, az pedig nem okoz nagy gondot, ha csak néhanapján eszel ilyesmit.
Ezek után a mennyiségre is kitért annak kapcsán, hogy az emberek általában hajlamosak túlenni magukat. Ugyan Amerikáról beszélt, de nekünk sem árt ilyen téren egy kis önmérséklet. A japánok szerint, például, akkor kell abbahagyni az evést, ha már 80%-os telítettséget érzel. Mohamedtől is idézett, aki szerint a teli gyomor: egyharmad étel, egyharmad folyadék, egyharmad semmi. A lényeg az, hogy nem akkor kell abbahagyni az evést, amikor már tele vagy, hanem akkor, amikor már nem vagy éhes. Nem könnyű ilyenkor letenni a villát, mert enni jó, de érdemes agyilag tréningezni erre.
Ezzel kapcsolatban még egy tanács: akkor egyél, ha éhes vagy, ne akkor, ha unatkozol. Bizony-bizony, unalom ellen néha jól jön egy kis rágcsálás. :) Erre vonatkozóan citált egy bölcs nagymamáktól származó szabályt: csak akkor egyél, ha annyira éhes vagy, hogy megennél egy almát. Ha almát nem ennél, de mást igen, akkor jó esély van rá, hogy csak unalmadban akarsz falatozni.
Összességében a legegyszerűbben megvalósítható tanácsnak a fentiek közül az tűnik, hogy kevesebbet kell enni. A mesterséges dolgokat nehéz elkerülni az ételekben, de az evés mérséklése csak rajtunk múlik. Szellemi munkát végzőknek különösen hasznos az egy ültő helyben megevett mennyiség visszafogása, mert ezzel hatékonyan lehet csökkenteni azt a bizonyos ködöt, ami evés után ereszkedik az ember agyára. Aki próbált már tele hassal kreatív munkát végezni, az tudja, hogy amíg az a köd fel nem emelkedik, addig bármilyen érdemi szellemi tevékenység végzése gyakorlatilag lehetetlen. :P
SvenH 2010.01.31. 23:43:45
Köszi, hogy összefoglaltad.
bodr · http://google.com/+ibodr 2010.02.01. 09:58:19
Maggg 2010.02.01. 12:44:32
Ha az összetevők listáján olyan is van, amit nagyanyád nem tud beazonosítani, akkor ne edd meg. :D
Amúgy az első alapelv az In Defense of Food c. könyvéből van. Ajánlom mindenkinek. Sőt, ha csak a könyvbemutató videókat megnézitek, már akkor is nyerő.
soobrosa · http://adatkelet.blog.hu/ 2010.02.01. 15:56:14
szindbadek.hu/?p=548
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.01. 17:06:11
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.01. 17:08:04
Ebben az előadásában is volt egy ilyesmi szabály, hogy ne egyél olyan ételt, amiben olyan összetevő van, amit egy átlagember nem tartana a kamrájában.
Ezzel jó sok étel kiesik, de végül is éppen ez a cél, a szemét kiszűrése.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.01. 17:10:09
Lehet, hogy azért nincs magyar változat, mert nálunk más van a boltokban, és ha konkrét termékeket emleget, akkor sok munka lenne átfordítani ezeket a magyar kínálatra.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.01. 17:11:56
kaqxar 2010.02.02. 13:26:55
mindig kb. a felét tettem a tányérra, annak amit elképzeltem, hogy meg tudnék enni. ez általában elég volt, hogy ne legyek éhes. ráadásul, amikor az emésztés beindul, utána az éhségérzet is csökken. akkor leadtam vagy 15 kilót így. (most persze szépen mászik vissza, mer nem figyelek oda).
Maggg 2010.02.02. 18:16:08
Én sem tudok magyar kiadásról. Az In defense of fooddal talán az lehet a magyar kiadók baja, hogy az első harmada végig az amerikai élelmiszeripari lobbiról és az odaát elterjedt "nutricionizmusról" szól. Utóbbi nem mezei táplálkozástudomány, hanem -izmus, világnézet. :) Ezek a példák viszont szerintem idehaza is érdekesek lehetnek.
A Food Inc. című dokumentumfilmben is végig beszél Pollan, sorra mutatva be a problémákat.
A Food Rules-t biztosan nem venném meg. Egy 100 oldalas, aranyköpés szerű szabálygyűjtemény kevés ahhoz, hogy 5,13 eurót fizessek érte (ennyiért látom épp). 9,15-ért ott az In defense...
Az meg már megvan. :D
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.02. 21:32:51
Így ha túl sokat szedsz, akkor ezt követve elébe mehetsz annak, hogy túledd magad.
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.02. 21:33:39
Maggg 2010.02.03. 08:58:13
Nyilván van vaj(szerű termék) a magyar/európai élelmiszeripari lobbi füle mögött is, de amit Pollan leír, az részben ide is átnyúlik.
A kukoricából gyártott magas fruktóz tartalmú glükózszirup nálunk is első számú édesítő. Mit gondolsz, hová lett a hazai cukorgyártás?
kino 2010.02.06. 11:23:21
Először is, attól hogy valami "mesterséges" még nem feltétlen rosszabb, mint mondjuk ha nagy betűkkel szerepel az, hogy BIO. Még akkor is így van ez, ha a bio tényleg bio, nem pedig "éjszaka permetezik".
Szerintem inkább a több zöldség, kevesebb hús az egyik legjobb tanács, amit itthon meg lehetne fogadni. Szeretem a húst, szeretem sütni, finom, de sokszor előfordul, hogy nem igazán kívánom.
Amit röhejesnek tartok, az az, ha valaki az alapján ítél meg egy terméket, hogy "hány E betű van benne" tudnillik az E számozás az európai élelmiszeripari szabványos táblázatban van rögzítve és minden gyakran használt összetevőnek van E száma. Egyszerűbb ezt ráírni, mint a tényleges összetevő nevét. Lásd: E300 - aszkorbinsav, "hú de mérgező", vagy E330 citromsav, "rendkívül rákkeltő!" Nem azt mondom, hogy az összes E betűvel jelölt összetevő hú de egészséges, de attól még, hogy valamin E számmal jelölik az összetevőket, egy hangyányit sem lesz rosszabb étel.
en.wikipedia.org/wiki/E_number
A glükózszirup pedig sima szőlőcukor, egyáltalán nem para.
kino 2010.02.06. 11:29:10
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.02.06. 11:41:00
Maggg 2010.02.10. 09:22:39
Maggg 2010.03.25. 09:36:27
blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.03.25. 21:31:17
Maggg 2010.03.27. 06:50:40
kino 2010.03.30. 11:26:22
Maggg 2010.04.01. 10:51:42
A princetoni kísérletnek nem is az eneriganyereség optimalizáció kimutatása volt a célja, hanem az addikció, az eltérő metabolizmus tesztelése.
Tény, hogy a glükóz - fruktóz szirup zabálása nem jó.
És mivel mindenben ez van, zabáljuk.
Ergo...