Az egyik nap éppen arról olvastam, hogy megint tüntetett a Kendermag Egyesület a könnyű drogok legalizálásáért, amikor eszembe jutott, amit Jon Kabat-Zinn (akinek az egyik magyarul megjelent könyvét a múltkor belinkeltem) írt erről a témáról. Ez egy másik könyvében volt, ami magyarul nem jelent meg tudomásom szerint, a címe Full Catastrophe Living (Megélni a teljes katasztrófát). A teljes katasztrófa kifejezés Zorbától származik, akkor említette, amikor önmagáról beszélt:

Férfi vagyok, tehát megnősültem. Feleség, gyerekek, ház, minden. A teljes katasztrófa.

A cím tehát nem úgy értendő, hogy olyanokról szól, akiknek az élete totális katasztrófa, hanem hogy az élet maga a katasztrófa, amit mindenkinek meg kell élnie a jó és a rossz dolgokkal együtt mindenestül. A könyvben egy helyen kitér azokra a módszerekre is, amelyekkel az emberek a mindennapokban kezelik a stresszt:

Amikor stressz ér minket, általában szeretünk gyors megoldásokhoz folyamodni. A különböző szerek használata népszerű módja testi-lelki állapotunk megváltoztatásának, ha nem akarunk átélni bizonyos érzéseket vagy ha "érdekesebbé" akarjuk tenni az életünket egy kis időre. A pótszerek használatának kultúránkban tapasztalható mértéke drámai bizonyítéka az egyének nyomorúságának és a belső béke iránti vágyakozásuknak. Sokan gondolják például úgy, hogy nem tudnák végigcsinálni a napjukat a reggeli kávé nélkül. A kávézás egy lehetőség arra, hogy megálljanak egy pillanatra, és kapcsolódjanak másokhoz vagy önmagukhoz. Mások a cigarettát használják erre a célra, azzal is át lehet vészelni a stresszest pillanatokat, ahogy meggyújtod, veszel egy mély lélegzetet, átéled a pillanatnyi békét és nyugalmat, majd folytatod tovább a dolgaidat a következő stresszes pillanatig. Az alkohol is hasonlóan működik. Ha iszol néhány pohárral, máris elviselhetőbbnek tűnik az élet. Egyesek az ételt vagy a drogokat használják ugyanerre.

Ezekre a problémákra a szerző a saját sok évtizedes tapasztalata alapján (a fent linkelt korábbi bejegyzés előadójához hasonlóan) egy rendkívül egyszerű megoldást javasol: a tudatosság fejlesztését. Ha az ember szán időt arra, hogy a koncentráltságát fejlessze, akkor azt fogja tapasztalni, hogy amikor előáll egy számára stresszes helyzet, akkor nem húzza be automatikusan az örvény, mint korábban, hanem rá tud nézni a szituációra, hogy mi és miért történik, és már ez a ránézés önmagában segít, hogy ne a szokott módon történjenek a dolgok.

A saját koncentráltságodról te is könnyen meggyőződhetsz, ha felidézed, hogy van-e olyan élményed, hogy mondjuk elmész fogat mosni, és három perc után úgy jössz ki a fürdőszobából, hogy a fogkefe megfogásától kezdve semmire sem emlékszel az egész folyamatból, mert közben valahol máshol járt az agyad. A fogmosás helyére természetesen behelyettesíthetsz bármilyen más tevékenységet is a mosogatástól az autóvezetésig. Akit ilyen helyzetekben többnyire automata pilóta vezérel, az a stresszes helyzetekben is kevésbé tudja megőrizni az önkontrollt.

A fenti Kendermagos példa kapcsán eszembe jutott, hogy milyen egyszerű lenne megkerülni az ehhez hasonló kérdéseket azzal, ha már gyerekkorban rászoktatnák az embereket a koncentráltságra. Akár az iskolában is lehetne oktatni. Akkor nem is lennének ilyen tüntetések egyáltalán, vagy csak pár ember lézengene rajtuk, mert a többség tisztában lenne önmagával, és eszébe sem jutna drogokat szedni, mert azok nélkül is el tudna lazulni. És persze ugyanez igaz lenne az alkoholra, a gyógyszerfüggőségre, stb., vagyis az egész stresszkezelés/tudatmódosító szerek kérdéskör ha nem is szűnne meg, de sokkal kisebb probléma lenne, mint manapság.

Reálisan nézve nem túl valószínű, hogy ez valaha is megvalósul, mert egyrészt az emberek általában inkább a legkisebb ellenállást választják, vagyis egyszerűbb bedobni egy felest, mint huzamosabban dolgozni magunkon, hogy rájöjjünk a saját működésünk nyitjára. Másrészt sok pénz van az alkoholban, nyugtatókban, cigarettában, ezért az ezekben az iparágakban érdekelt befolyásos emberek nyilván nem örülnének túlságosan, ha a népesség nagyobb része meglenne a termékeik nélkül. A jelenlegi helyzettel mindenki "elégedett". A fogyasztók gyors megoldásokat kapnak, a gyártók pedig besöprik a pénzt.

Ha valaki esetleg mégsem lenne elégedett ezzel, és magára ismer a fenti idézetben, akkor a fentiek szerint választhat más utat is. Ezt a bejegyzést azért írtam meg, hogy terjesszem az igét. Magamat nem tudom leszoktatni, mert nem élek tudatmódosító szerekkel, úgyhogy gondoltam megosztom az olvasottakat, hátha valaki éppen ennek a bejegyzésnek a hatására indul majd el a tudatosság felé vezető úton, és teszi le idővel az alkoholt vagy a cigarettát. B)