A wikipédián sétálva láttam, hogy külön szócikk van a filozófia egyelőre megoldatlan problémáiról. Néhány példa közülük:

• A Molyneux-probléma: ha valakinek, aki vakon születik, és megtanul érintéssel különbséget tenni egy gömb és egy kocka között, visszaadják a látását, akkor képes lenne pusztán a látványuk alapján megmondani két tárgyról, hogy melyik a kocka és melyik a gömb? John Locke, aki megfogalmazta a kérdést, úgy gondolta, hogy nem lenne képes erre, mert a látás és a tapintás két független érzékelési mód. Bár ő ezt gondolatkísérletnek szánta, az orvostudomány fejlődésével egyszer akár a gyakorlatban is ki lehet majd próbálni, és az véglegesen eldönti a kérdést. B)

• Amikor régebben írtam itt arról, hogy két különböző ember mást érthet a kék és a barna szín alatt, nem néztem utána jobban a témának, pedig a qualia problémája éppen azzal foglalkozik, hogy a tudatos érzékelésnek milyen szubjektív vetületei lehetnek. A színek esetében például elképzelhető, hogy valaki a fejében zöldnek látja azt a színt, amit kéknek nevez. Az égre nézve azt mondja, hogy kék színű, de csak azért, mert megtanították neki, hogy a saját "kék" színe arra a színre utal, de belül valójában zöld eget lát.

• Az erkölcsi szerencse (a kifejezés nyersfordítás tőlem) problémája: a körülmények, melyekre nincs hatással, mennyiben befolyásolják az egyén személyes felelősségét a cselekedeteivel kapcsolatban? Ha valaki például szegény családba születik, akkor rákényszerülhet arra, hogy ennivalót lopjon, hogy ne haljon éhen, egy gazdag család gyermekének viszont nincs szüksége erre. Mondhatjuk akkor, hogy a szegény erkölcstelenebb, mint a gazdag? Avagy a lopás az egyiknek megengedett, a másiknak nem? A kérdés nem pusztán elméleti, hiszen elég sokszor hallhattuk a megélhetési bűnözés fogalmát az utóbbi években. A témáról az erkölcsi abszolutizmus kérdése is eszünkbe juthat.

• A szénakazal-paradoxon: a kazal akkor is kazal marad, ha elveszünk belőle egy szálat? Ha igen, mi ha, van még egyet elveszünk? És ha végül elfogy a kazal, mikor szűnt meg kazalnak lenni, és mikor változott át szétszórt szalmaszálakká? Mondhatjuk, hogy legalább 100 szál kell egy kazalhoz, de ez sem az igazi, mert 99 szál miért kevésbé kazal, mint 100? A kérdés azt a problémát feszegeti, hogyan definiálunk objektumokat a világban.

• A test és az elme problémája. Pusztán testből állunk vagy a tudatunk a testtől függetlenül létező valami? Az előbbi esetben az a kérdés, hogy a tudat hogyan jön létre az anyagból, az utóbbiban pedig az, hogyan kommunikál egymással a test és az elme, amelyek egymástól függetlenül léteznek. A témában az angolul tudó érdeklődők megnézhetik Shelly Kagan Yale-es előadássorozatát, ami ugyan nem csak erről szól, de az első 9 órában az előadó kimerítő részletességgel járja körül és cincálja szét a fontosabb filozófiai érveket a kérdéssel kapcsolatban.

• A demarkáció problémája: hogyan döntsük el, mi a tudomány, és mi nem? A kérdéssel kapcsolatban ajánlom ezt a könyvet, ami alaposan, és elég olvasmányosan járja körül a témát. Szó esik benne többek között az összeesküvés-elméletekről, az ősmagyar teóriáról, és sok más egyébről. A könyvből egy gondolatot idézek ide, ami most az eszembe jut: ha egy álláspont képviselője nem az adott terület szakértőit akarja meggyőzni, hanem a nagyközönségnek ír könyveket azzal az indoklással, hogy a hivatalos tudomány képviselői összeesküdtek, hogy elnyomják az általa képviselt nézetet, akkor erős lehet a gyanúnk, hogy áltudományról van szó. (Lásd például a Herbert Illig-féle kitalált középkor elméletet).

Az első wikipédiás linken még lehet további hasonló problémákról is olvasni. Akik pedig nem tudnak angolul, de érdeklődnek a filozófia iránt, azok megszerezhetik Stephen Law könnyen fogyasztható könyvét, amit már ajánlottam itt egyszer.