Ha nőkről és egerekről van szó, akkor a legtöbb ember fejében a két dolog úgy kapcsolódik össze, hogy a nők egy egér láttán sikongatnak, székre állnak, és úgy általában frászt kapnak a futkározó-cincogó jószág látványától. Nem tudom, hogy ez a reakció a való életben mennyire általános, de a családunkban tudok ilyen nőről, illetve egy fórumon nemrég egyszerre két nő is kifejtette nekem, hogy lényegében ők is így vannak vele.

Van egy másik hasonló közvélekedés is, ami szerint az elefántok is félnek az egértől. Ez elsőre komolytalanul hangzik, de nem teljesen alaptalan, mivel az elefántok félnek az olyan hangoktól, amik közelről jönnek, és nem tudják azonosítani a forrásukat. Ha az egér ott neszez a lábuknál, akkor hiába néz ki az elefánt a fejéből, nem látja, hogy mi kelti a hangot, ezért érthető, hogy inkább arrébb kotródik.

De mi a helyzet a nőkkel? Náluk is valami genetikai oka lehet ennek? Egyáltalán mi a félelem tárgya? Félnek, hogy az egér a lábujjukba harap, vagy felszalad a lábszárukon? Egyik lehetőség sem túl valószínű, ezért utánanéztem a Wikipédián a témának, ahol megemlítették, hogy az egértől való félelem egyrészt normális reakció egy váratlan ingerre (rohan valami a földön), másrészt szociális kondicionálás eredménye.

Az utóbbit sajnos nem részletezték, pedig ez az érdekesebb vetület, de következtetni azért lehet arra, hogy mi lehet a dolog mögött. Egyrészt a cikkben is megemlítik a Tom és Jerry rajzfilmeket, ahol gyakran látni, hogy a szakácsnő sikítozva ugrik fel egy székre, amikor meglátja Jerry-t, és nógatja Tomot, hogy kapja már el. Lehet, hogy a TV előtt ülő kislányok fejében már itt megtelepszik a minta, hogy ha jön az egér, akkor a legbiztosabb, ha székre áll az ember lánya, amíg a veszély el nem múlik, vagyis a konkrét szituációban lényegében automatikusan követik a korábban látottakat.

Ahogy visszagondolok, gyerekkoromból nekem is rémlik olyan jelenet a szülői házból, hogy az egér szaladt a fal mellett, a nők sikongva félrehúzódtak előle, és jött a bátor és erős férfi, aki megfogta, és eltávolította az alkalmatlankodó jószágot. Ha egy kislány látja ezt otthon, akkor az élmény vélhetőleg a rajzfilmhez hasonlóan (sőt, annál jóval erősebben) beleprogramozza, hogyan kell viselkednie ebben a szituációban.

Ha így van, akkor csupán a nők egy generációjának kellene erőt vennie magán, és nem kimutatni a félelmét otthon a gyerekek előtt, és akkor örökre meg lehetne szabadulni ettől a zavaró sztereotípiától. :)