Eléggé közismert, hogy bár a bolha lábai vékonyabbak egy emberi hajszálnál, de mégis súlyának 700-szorosát tudja elhúzni, és 60-szorosát felemelni. Élelmes emberek erre a tényre alapozták régen a megélhetésüket bolhacirkusz formájában.

De mit is csináltak ezek jószágok a cirkuszban? Hintót húztak, vívtak, zenéltek, fociztak, zsonglőrködtek, kötéltáncoltak, és így tovább. Az idomítás első lépéseként zárt üvegcsében tartották őket, hogy szokjanak le az ugrálásról, majd amikor ez megvolt, akkor vékony aranydrótot kötöttek a nyakukra póráznak, ami azután egész életükben rajtuk maradt. Nem lehetett éppen ideális bolhaélet, nem igaz?

Ezután a kocsihúzó bolhát testéhez képest böhömnagy hintó elé fogták, és húzatták vele. Más bolhák zsonglőrködtek, vagy fociztak, amire úgy sikerült megtanítani őket, hogy számukra taszító anyaggal, pl. kámforral itatták át a labdát, amit a bolha kétségbeesetten próbált eltuszkolni magától, azt a hatást keltve, mintha lelkesen focizna a haverokkal. A zenekari bolhák alatt melegíteni kezdték a padlót, a melegtől szabadulni szerettek volna, de nem tudtak, mert odaragasztották őket a földhöz, így látszólag átéléssel játszottak a hangszereiken, pedig csak kapálóztak a nyomorultak.

Íme egy rövid videó munka közben mutatványos bolhákról:



Elég szívszorító látvány a küszködésük, nem? Vagy csak én lennék túl érzékeny lélek, hogy részvétet érzek nyamvadt bolhák iránt?

Tudnak egyáltalán a bolhák szenvedni? Zavarja vajon őket, hogy nem a mezőn ugrálnak, hanem aranylánccal a nyakukon hintót húznak? Vagy a rovarok hozzánk képest fejletlen idegrendszere lényegében olyan, mint egy gép, és teljesen mindegy neki, hogy mit csinál, mert úgysem gondolkodik, csak reagál az ingerekre?

Ha valaki tudja a választ, akkor írja meg. :)