Az egyik ismerősöm nagyon egészségesen él. Sokat sportol, meditál, és odafigyel arra, hogy mit eszik. Főleg ez az utóbbi aspektus szembetűnő nála, mert ezt a munkahelyen is meg tudtam figyelni. Biopiacon vásárol, teljesen naprakész táplálkozási kérdésekben, tudja, hogy mi milyen problémákat okozhat, mit kell elkerülni, stb. Vegetáriánus. Az ételét saját maga készíti, és otthonról hozza be a munkahelyre. Nem eszi az üzemi kosztot. Szemmel láthatóan rengeteg energiát fektet a helyes táplálkozásra, és vitán felül kicsattan az egészségtől.

Kicsit irigylem ezért, de időnként kételyeim is vannak. Ha az ember ennyi időt szán arra, hogy egészséges legyen, akkor nem lehet, hogy emiatt sok mindent elmulaszt az életben? Akár a ráfordított időt nézzük (ezzel az erőfeszítéssel például már megtanulhatott volna több idegen nyelvet), akár az elmulasztott bűnös élvezetek hiányát. Én is törekszem arra, hogy ne romboljam a testemet, de az ilyen mértékű egészségfanatizmus még nekem is sok egy kicsit.

Lehet, hogy mégis neki van igaza? Elvégre az egy dolog, hogy az ember kiéli magát, amíg lehet, de megéri ezért súlyos egészségügyi problémákat kockáztatni később? A kérdés persze fordítva is feltehető: megéri az embernek a jelenben szigorú elveket kényszerítenie magára egy bizonytalan jövő érdekében? Hiszen mit érek az egészséges életmódommal, ha elüt egy autó 45 éves koromban, vagy kiderül, hogy valami súlyos genetikai eredetű betegségben szenvedek? Nem jobb lett volna kiélvezni kötöttségek nélkül az életet, amíg módom volt rá?

Tervezzünk előre évtizedekre? Vagy ez botor gondolat, mert a jövő úgyis annyira bizonytalan, hogy senki sem tudja megmondani, mi lesz 20-30 év múlva? Jobban belegondolva mind az optimizmus, mind a pesszimizmus azt sugallja, hogy érdemesebb átadni magunkat a ma élvezetének. Elvégre, ha optimisták vagyunk, akkor alapozhatunk arra, hogy évtizedek múlva az orvostudomány sokkal fejlettebb lesz, és egyszerűen kigyógyítanak majd a mai élvezetek káros következményeiből. Ha pedig inkább a pesszimizmusra hajlunk, akkor gondolhatjuk azt, hogy hiába próbálok ma mindent megtenni az egészségemért, hiszen alig tudunk valamit a testünkről, és amire ma azt mondják, hogy egészséges, arról évtizedek múlva lehet, hogy az ellenkezője fog kiderülni. Akkor miért ne tobzódjunk inkább? Utánunk a vízözön.

Nem egyszerű dilemma ez. Én jelenleg inkább egészséges életmódot folytatok, de lehet, hogy jobban járnék, ha inkább az egyik tivornyából a másikba ugranék. Carpe diem! :)