A legutóbbi bejegyzés kapcsán emlegetett szolipszizmusról még beugrott annyi, hogy vannak, akik a szubjektív valóságra konkrét életszemléletet alapoznak.

A szubjektív valóság elmélete szerint minden csak az ember elméjében létezik, vagyis a többi embert, a tárgyakat és az egész világot én hozom létre a fejemben. A világ fizikai törvényeit is. Például, ha nem tudok repülni, akkor azért nem tudok, mert elhiszem, hogy nem tudok, hiszen ha nem hinnék ilyesmit, akkor repülhetnék, mivel a valóságot én hozom létre.

Hülyén hangzik? Nekem is, de ennek csupán az az oka, hogy az objektív valóságra neveltek minket gyerekkorunktól, vagyis arra, hogy a világ tőlünk függetlenül létezik. A módszer propagálói szerint nagyon praktikus, ha valaki elsajátítja a szubjektív valóság szemléletmódját, hiszen ez eleve kizárja, hogy másokat vagy a körülményeket okoljuk a kudarcainkért, ugyanis ha valami nem sikerül, akkor az azért nem sikerül, mert én akartam így. :P Vagyis a szubjektív valóság lényegében a „bármire képes vagy, csak akarnod kell” elv végletekig történő fokozása.

Természetesen, ahogy a szolipszizmust sem, úgy a szubjektív valóság elméletét sem lehet megcáfolni, mivel a gyakorlatban semmivel sem működik rosszabbul a mindennapi élet magyarázataként, mint az objektív valóság általánosan elterjedt elmélete.

Így ha valaki esetleg éppen életfilozófiát keres magának, akkor akár tehet ezzel is egy próbát. :)