A banán felnyitása két táborra osztja az embereket: az egyik csoport a száránál nyitja fel, a többiek pedig a másik végén. Vannak, akiknek újdonság, hogy a másik végén is fel lehet nyitni, és még Youtube videót is csinálnak erről a revelációról:



A magam részéről azok közé tartozom, akik a szárát fogják meg, és azt lehúzva nyitom fel a banánt. Ezen megközelítés kritikusai azt hangoztatják, hogy húzáskor a szár idő előtt letörhet, és akkor fogantyú nélküli gyümölccsel szembesülünk, vagy behajolhat, és összetrancsírozza a végét, stb.

A másik lehetőség, hogy az ember a banán túlsó végén kezd hozzá a művelethez, a két ujjával összenyomja, mire a csúcs szépen széthasad, és szét lehet hajtogatni, mint a virágot. Ennek a módszernek a hátránya, hogy nem lehet azonnal elkezdeni enni, mert az a fekete csomó ott van a banán végén, amit először el kell távolítani (eltekintve az olyan elvetemült emberektől, akik azt is megeszik), amitől trutymós lesz az ember keze. Szóval ez sem igazán ideális módszer.

A felnyitási dilemma eszembe juttatta, hogy vannak, akik még ezt is az intelligens tervezettség bizonyítékának tekintik. Az alábbi úriember például lelkesen mutatja a banán gerincét és a kezén található vájatokat, mondván, hogy a kettő olyan tökéletesen egybeillik, hogy ez csak megtervezett lehet. A banán, fejtegeti továbbá, nem spriccel az arcunkba, amikor a száránál kinyitjuk, és egyáltalán, az egész gyümölcsről ordít, hogy az ember szájához tervezték, úgyhogy az ateisták retteghetnek, ha Isten munkájának eme megcáfolhatatlan bizonyítékával szembesülnek a zöldségespulton:



Az egész olyan, mintha a zagyva, tudományos köntösbe bújtatott vallási fejtegetések paródiája lenne, de egy felületes Google-keresés alapján úgy tűnik, hogy komolyan gondolták a videót. Az intelligens keresztények biztosan a kezükbe temetik az arcukat, ha ilyesmit látnak.

Ami pedig a kézhez tervezettséget illeti, ehhez valószínűleg a majmoknak is lenne egy-két szava. :P