Az előző bejegyzés kommentjeiben előkerült a képmutatás kérdése, amelynek kapcsán eszembe jutott egy nemrég látott beszélgetés azzal a fickóval, aki a bejegyzésben is meg volt említve, hogy egy évig megpróbálta betartani a Biblia minden előírását. A beszélgetésben több érdekességet is említett ezzel kapcsolatban, például hogy azt az előírást is betartotta, miszerint nem ül le olyan helyre, ahova már menstruáló nő is leült előtte, mert a menstruáció időszakában a nő tisztátalan, és a tisztátalanságot a Biblia értelmében kerülnie kellett. A felesége viszont annyira felháborodott ezen, hogy bosszúból minden ülőalkalmatosságra ráült a házban, és így a bibliakövető év során igencsak sokszor kellett ácsorognia otthon.

De visszakanyarodva a képmutatáshoz, a beszélgetésből az is kiderült, hogy a fenti férfiú azzal foglalkozik, hogy mindenféle, a bibliaihoz hasonló kísérletet végez magán, és azután megírja a tapasztalatait, mert amúgy újságíró a foglalkozása. Az egyik ilyen kísérlete az volt, hogy egy hónapig a radikális őszinteséget gyakorolta.

A radikális őszinteség lényege, hogy mindig kimondjuk, amit gondolunk, nem törődve a szociális konvenciókkal, nem finomítunk az igazságon, nem vagyunk tapintatosak, hanem ami a szívünkön, az a szánkon. A szűrőt, ami az agyunk és a nyelvünk között van, teljesen ki kell küszöbölni. A technika célja az, hogy sokkal mélyebb és őszintébb kapcsolatot alakítsunk ki embertársainkkal, amiben nincs helye színlelésnek és hasonlóknak, így például habozás nélkül meg kell mondani a főnöknek, ha olyan gondolataid vannak, hogy ki akarsz lépni, vagy a feleségednek, ha a húgáról fantáziálsz.

Az újságíró egy hónapig követte is az elvet, és egy cikkben megírta a tapasztalatait konkrét példákkal. Egy üzleti tárgyaláson, például, megmondta a női partnernek, hogy a melleit nézi, az anyósáéknak, hogy untatják, egy gyereknek, hogy a bogár nem alszik, hanem megdöglött, és így tovább. A cikk írása során mellesleg meglátogatta azt az amerikai pszichológust is, aki élharcosa a technikának, és hogy próbára tegye, megkérdezte tőle, szexelt-e valaha állatokkal. A pszichológus válasza a cikkben megtalálható. :P

Érdekes lenne kipróbálni ezt a korlátlan őszinteséget, bár kérdéses, hogy mi lenne, ha mindenki egycsapásra teljesen őszinte lenne a többiekhez. A sok alakoskodást látva a mostani világban eléggé úgy tűnik, hogy a hazugság tartja egyben a világunkat, és ha kiborulna a bili, akkor sok minden borulna vele együtt. Mindenesetre egy egyhónapos kísérletet lehetne végezni, mert a 30 nap se nem túl sok, se nem túl kevés, hogy kiderüljön, mennyire jön be a mindennapokban a mértéktelen őszinteség.

De ha ehhez nincs bátorsága az embernek, akkor van egy másik kísérlet, amit a fenti videóban említ a kísérletező kedvű újságíró: egyszer egy hónapig mindent megtett, amit a felesége kért tőle (romantikus filmek együtt nézése, stb.). Akinek van párja, az tehet ezzel is egy próbát. A kapcsolat típusától függően a feleknek ez is lehet hasonló mértékű kihívás, mint a radikális őszinteség gyakorlása. :)