Az előző marketinges bejegyzés és a radikális őszinteséggel foglalkozó újra eszembe juttatta Kosztolányi novelláját, amelyben Esti Kornél ellátogat a becsületes városba, ahol mindenki mindig igazat mond, és ezt a reklámok is tükrözik:

Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hírt:

Olvashatatlan szemét... Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely eddig egy példányban sem kelt el... Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodorosabb versei.

A ruházaton ez a hirdetés lármázott:

Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni, mert becsapjuk.

A vendéglőn:

Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon.

A cukrászdán:

Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sütemények.

Az őszinteség arrafelé mindenre kiterjed, úgyhogy az újságok sem lepleznek semmit:

A Bérenc az első oldalán kövér betűkkel ezt közli a nyilvánossággal, állandó futófej gyanánt:

"Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik. Valamennyi kormánytól egyformán függ, sohase írja meg véleményét, csak akkor, ha szennyes haszonlesése követeli. Épp ezért figyelmeztetjük olvasóinkat, akiket egyenként és együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket, és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges."

Sőt a politikusok is másmilyenek, mint mifelénk. :P

A parlament előtti téren több ezernyi főből álló tömegnek szónokolt valaki:

- Elég, ha egy pillantást vettek szűk homlokomra, állati kapzsiságtól eltorzult arcomra, s azonnal láthatjátok, kivel van dolgotok. Semmiféle mesterséghez, tudományhoz nem értek, a világon semmire se vagyok alkalmas, legföljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam nektek s vezesselek benneteket a cél felé. Hogy mi ez a cél, azt is elárulom. Egy-kettő meg akarok gazdagodni, pénzt harácsolni, hogy minél több legyen nekem, s minél kevesebb nektek. Ezért titeket még inkább el kell majd butítanom. Vagy talán azt hiszitek, hogy már elég buták vagytok?

- Nem, nem - harsogta a tömeg fölháborodva.

- Tehát cselekedjetek lelkiismeretetek szerint. Ellenjelöltemet mindnyájan ismeritek. Nemes, önzetlen férfi, hatalmas koponya, világító elme. Van ebben a városban olyan valaki, ki melléje áll?

- Senki! - ordított a tömeg, mint egy ember.

- Nincs senki - és fenyegető öklök emelkedtek a levegőbe.

Itt aztán megvalósították a radikális őszinteséget, nem igaz? :)

Ha egyszer éppen nem lesz mit olvasnotok, akkor olvassatok Esti Kornélt.