A minap elakadtam egy problémával, és friss ötletre lett volna szükségem a továbblépéshez, de semmi nem akart az eszembe jutni. Az ilyen helyzetek feloldására már tárgyaltunk itt technikákat, de eszembe jutott egy újabb módszer, a tudatfolyam-írás, és gondoltam, kipróbálom.

A tudatfolyam-írásban nincs semmi varázslat, a lényege csak annyi, hogy írni kell folyamatosan a problémáról, megszakítások nélkül. Nem kell törődni a helyesírással, a fogalmazással, a mondatszerkezettel, csak írni kell, ami az eszedbe jut. A hangsúly a folyamatosságon van, vagyis nem szabad, például, a levegőbe bámulva mélázni azon, hogy mit is írjál. Ha nem jut az eszedbe semmi, akkor azt kell írni, hogy nem jut az eszedbe semmi, néhány másodperc múlva úgyis beugrik egy gondolat, és mehet tovább a szekér. Érdemes megszabni egy időlimitet is, például 10 vagy 20 percet, egyrészt azért, hogy ne hagyd abba túl korán, másrészt, hogy legyen valami kerete a dolognak. Ha végeztél, akkor olvasd át a szöveget, és gyűjtsd ki a hasznosnak tűnő ötleteket.

Én 15 perces limitet tűztem ki próbaképpen, kitettem magam elé az órát, és nekiláttam. Meglepő módon 15 perc után 3-4 használható ötlettel lettem gazdagabb, amit első próbálkozásként elsöprő sikernek értékeltem. Olvastam valahol, hogy gyakorlással lehet fejleszteni is ezt a készséget. Ha rendszeresen (pl. naponta) csinálod, akkor egyre kevesebb idő kell majd ahhoz, hogy kellőképpen ellazult állapotba kerülj a kreatív ötletek kitermeléséhez.

A hatásmechanizmus ugyanis itt is az ellazulásban rejlik. Az írás folyamata leköti a tudatos agyrészeket, ami megkönnyíti, hogy kihalásszunk valamit a kevésbé tudatos részekből. Az íráshoz szükséges fizikai tevékenység pedig segít a fókuszálásban, mert az ember gondolatai így kevésbé tudnak elkalandozni, mint a hagyományosabb "leülök és gondolkodom" módszernél.

Ha tetszik a módszer, akkor próbáljátok ki, és aztán írjátok meg, nektek hogy sikerült. :)